Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 6. szám - Nyolcvan éve született Szabó Zoltán - Szabó Zoltán: Angol furcsaságok
hogy a kertben minden este fölverik sátraikat, felfújják a matracot. Ott alszanak. A sátorverés kisvártatva megkezdődött a kertben, szemerkélő esőben. Az a sátorlakóknak látniva- lóan nem jutott eszébe, hogy az eső miatt tán egyszerűbb volna a házban aludni. Ők seholse alszanak külföldön szobában, szállodában. Ahol ismerős van, megszállnak. A kertjében. Olyan ismerős, akinek csak lakása van, kert nélkül, nem jön számba. A sátrat a kertben, London belvárosában kiterítették. Az ejtőernyők pehelykönnyű anyagából készült. Cöveknek pehelykönyű alumíniumszög szolgál. A sátorlapok zippzárral csukódtak, mint némely nőiruha. A felverés két percet igényelt, de csak azért, mert a kertben vaksötét volt. A matracot begyömöszölték, felfújták, de mielőtt a két fiú lefeküdt volna, az egyiket nyugtalanság fogta el. Az időt kérdezte. Öt perc múlva 11 óra volt. A fiú elrohant, a másik utána loholt, apjuk követte őket. A nappaliban az apa a karosszékbe ült le, két fiú a szőnyegen hasalt, egy zsebrádión babráltak. „A hírek! — mondták — mindjárt halljuk a híreket!” Az aznapi kriketteredményekre voltak kíváncsiak. * * * Hazai gyerek-koromban a villamoson lehetőleg az ablak mellett kerestem helyet. Innen volt változatos az út, a kocsi zörgött, kinn egyik ház követte a másikat. Falaikon időnként cégtáblák virítottak, a szememel egymagasságban, szövegük szórakoztatott. S akkoriban időről-időre feltűnt egy-egy ugyanolyan. Ez a tábla az elmaradó cégérek sorainak a refrénje lett volna. Mindegyikben ugyanaz a három szó: „Bor, Sör, Pálinka” „Bor, Sör, Pálinka” — csábította fogyasztásra a járókelőt. Ezért a három szó ilyenformán párosulva vésődött s maradt meg emlékezetemben. Csak később eszméltem rá, hogy ez a cégtábla magyar különlegesség volt. A három ital, a bor, a sör, a pálinka egyedül a pesti cégtáblákon koexisztált ily következetesen. Ilyen békés egymásmellettiségben. Eny- nyire egyenrangúan. Másutt másképp van, nincs meg az italoknak ez a triumvirátusa. Egy ital lett egyeduralkodó. Mert másutt Európában vannak sörivó népek és borissza nemzetek. Ezek életformáikban, erényeikben és hibáikban egymástól elkülönülnek. A spanyolok, franciák, olaszok, magyarok, románok borivó népek, akár délebbre a szerbek és görögök is. Az angolok, hollandok, belgák, németek, csehek és dánok nemzeti itala viszont a sör lett. Ausztriában és Svájcban, ha van is bor, a sör népszerűbb szeszesital. A bor- és sörfogyasztás aránya és keveredése, gondolom, egyedül Eszak-Franciaországban olyan, mint Magyarországon. A pálinka viszont elsősorban az északi skandináv népeket, az oroszokat és a skótokat kerítette a hatalmába. Népe válogatja, hogy hol melyik italnak van becsülete. Az italokról történt népszavazásoknak az irodalomban is van vetülete. A magyar irodalomban, például se szeri, se száma az olyan verssoroknak, amelyek a borhoz kapcsolódnak. S ahogy van szerelmi líra, van bordal is. A sörrel kapcsolatban nincs egy valamirevaló magyar irodalmi emlékem se. Az angol irodalomban viszont a sörnek jut az a rangos hely, ami a magyar és latin irodalmakban a borok jussa volt és maradt. Feltételezhetjük, hogy a nemzeti jellem összefüggésben van a nemzeti itallal. Ennek igazolására az angolok közül Sidney Smith ezzel a mondatával jelentkezik: „Van-e két olyan eszme, amely annyira összeforrott, mint a sör és Nagy-Britan- nia?” . .. De nézzük a legnagyobbat: Shakespeare-nél az olyan ember, aki sörből kevéssel megelégszik, nyápicnak számít. S az, aki a sört poharanként és nem korsónként fogyasztja, nyomorultnak tekinthető. A sör a „lánc-lánc-eszterlánc” angol megfelelőjében gránátossá növeli a fiúkat, s azt, hogy nincsen rózsa nincs tövis nélkül, a múlt században legalább három angol költő s gondolkodó fejezte ki azzal a hasonlattal, hogy nemcsak örökös sörivás és kuglijáték egy emberélet. . . Szent a szokás: vers az egész angol irodalomban ítéli meg kedvezően a sörtől berúgott ember részegségét is. Ez a XVII. században íródott, Crabbe vetette papírra. Az ittas emberből — magyarul — a bor beszél. Angolul — hogy Washington Irwing-et idézzem : „azokban, akik sört isznak, a sör gondolkodik”. Babits ama híres sorának megfelelője, hogy „adjon Isten bort, búzát, bort a feledésre”, angol megfelelőjét Doktor Johnsonnál találhatjuk meg. Annak, aki az élet kiismerhetetlenségéről panaszkodik, 62
