Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 6. szám - Nyolcvan éve született Szabó Zoltán - Szabó Zoltán: Angol furcsaságok
villámvonatok robogtak Kent felé, „Milyen szép itt!” — mondotta a táncos a táncosnőnek, nyugtalanul. * * * „Jöjjön át este, színház után — hív meg egy közeli szomszéd — ismerősök jöttek az Aranypartról.” Az aranyparti angolok Londonban természetesen Gilbert és Sullivan operettjét akarták megnézni. Akár Pesten a Lehár-operetteket a vidékiek. Az az angol, aki az Aranyparton él, voltaképpen vidéki ember. Anglia vidéke nem annyira London szomszédmegyéiben van, mit inkább Ausztráliában, Új-Zélandban, a Nyugatindiákon, Kelet-, Nyugat- és Dél-Afrikában, a kanadai tavak mellett. Azok az angolok, akik az ötven évvel ezelőtti angolok életformáit élik, ott élnek s — bizonyos értelemben — úgy viszonylanak Londonhoz, mint a brassói Budapesthez. Annak az életformának, annak az életfelfogásnak, amelyet élnek és vallanak, még mindig London a fővárosa. A régi London. Ha ide jönnek, ezt keresik. Színházból az operettet, operettből a régit. A három gyarmati-vidéki angol közül elsőnek a legfiatalabb csöngetett. Életkorát 17 évre tettem. Nyurga, vékonydongájú fiatalember volt, s a bemutatkozás után a háziasszony felé fordult, majd tétován ezt mondta: „Azt hiszem, mindenekelőtt meg kell néznem a teknősbékát.” S azonnal kiment a kertbe, majd visszatért, de nem szólt. Ebből azt következtettem, hogy a teknősbéka jól érzi magát. A beszélgetés folyamán kiderült, hogy a teknősbéka 121 éves, a fiatalember az Aranypartról hozta magával és megfordult vele Nápolyban, Rómában, Firenzében, valamint Párisban is. Elgondolkoztam azon, hogy vajon hogy fogadták az útitársat a szállodások. Ekkor újra megszólalt a csengő. A villanyfényben másik két aranyparti angol lépett be, egyikük a testvér, a másikuk az apa lehetett. A családfő két dobozt hozott, bennük háromszögletűre vágott kenyérszeletkék között sonkaszeletek lapultak, nyomban felajánlotta vacsorának. Míg az apa terített, a második fiú zsebretett kezét előhúzta, ujjait kinyitotta: tenyerén egy fehéregér lapult. Nem tudtam, hogy fehéregerek is vannak az Aranyparton, de hamar kiderült, hogy az egér nem afrikai, hanem nápolyi. „Még kettő van” — biztatott a család. Ezeket is bemutatták, egy kalickában éltek, amelynek két miniatűr emelete volt, a két emeletet belső lépcső köttötte össze, ezen a fehéregerek föl-alá szaladozhattak. A lépcső mellé egy angolparki óriáskerékre emlékeztető alkotmány liliputi mása is be volt építve, az egerek örömére. Ezek is nápolyi egerek voltak. Derengeni kezdett, hogy mindenhonnan valamilyen állatot visznek haza az Aranypartra. „A legidősebb teknősbékákat Új-Zélandban láttam — mondta az egyik. Ezek olyan nagyok — mutatta a kezével — mint az ebédlőasztal. Ha az ember a hátukra ül menetközben, nyugodtan továbbmennek. Nem veszik észre. Az ilyen nagy teknősbéka háromszáz évnél is idősebb.” A fiú, aki Afrika előtt már bejárta Új-Zélandot, a kengurukat különösen érdekeseknek találta. „Most — mondta az apjuk — Skócia felé tartunk, a külső Hebridák- ra. Ott van a pátriánk, odavaló a család. Főleg lazacra fogunk halászni.” Megtudtam, hogy útközben megállnak majd Yorkban, Durhamban, Edinburghban. Azon csodálkoztam, hogy tudtak szobát foglalni ilyen vakációs időben. „Szobát? — álmélkodott a családfő — mi nem költünk szállodára!” Ezt neheztelő hangsúllyal mondta, éreztetve, hogy értelmes ember nem költ szállodára, ha Angliát, Franciaországot, Itáliát, Új-Zélandot, s mindezt az Aranypartról jövet beutazza. Az egyik fiatalember ravasz mosollyal egy karszékhez farolt, ott felöltőjének mélyen a zsebébe nyúlt. A zsebből egy csomagot húzott ki. A csomag körülbelül akkora volt, mint egy sárgadinnye. „Ez a szállodánk” — hunyorított a fiú, a csomagot a kezembe nyomva. Ez a szállodájuk körülbelül félkilót nyomott. „Ez egy sátor — hangzott a magyarázat. Kettő van. Az egyikben apuka alszik, másikban mi. Érdekli?” A félkilós sátor érdekelt. „Mindjárt fölverjük. Jöjjön, néze!” — mondták a fiúk. Megrendültén néztem a háziasszonyra. A háziasszony érezte, hogy magyarázattal tartozik: aranyparti vendégei hatszobás házából egyetlen helyiséget vesznek igénybe: a fürdőszobát. A vendégszobákra nem tartottak igényt. Otthon akarják érezni magukat. Ez annyit jelent, 61
