Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 6. szám - Nyolcvan éve született Szabó Zoltán - Szabó Zoltán: Angol furcsaságok
szórók tátognak. A hangszóróknak párja van az útszakasz túloldalán is. Az utat sárga, piros, kék zászlócskák szegélyezik. Egy skót civilben ácsorog itt, dudája kezében. Egy katonatiszt, talán lovas tüzér, fölemeli karját, vezényel. A vezényszóra irtózatos hangzavar veszi kezdetét, a hangszórók tömegzajt bömbölnek, egy katona a pálcával ütögeti a kartondobozait, ez szakasztott olyan hangot ad, mint egy nagydob, a kereplősök pörgetik kereplőiket. A skót duda visít, a bakák sárga és piros zászlóikkal hevesen hadonásznak. Mindenki elmosolyodik, a macskazene tökéletes. A lovak azonban aggodalmasan rángatják a fejüket. Félnek a lovak a parkban. Az nyugtalanítja őket, hogy gazdájuk, az ember, ilyen sajátságosán viselkedik? Dehát a parancs, parancs! Ugyanaz a parancs, amely a kereplősöket ilyen őrült hangzavarra vezényelte, lovat és lovast indulásra parancsol. Lépésben, előnyomulásra: előre a hangzavar poklába! A szürkék, keselyek, deresek, csillagoshomlokúak vissza-visszahőkölve, fel-felágaskodva indulnak e zajos hadgyakorlatba befelé, a hangzavar kétfelől összecsapó alagútjába. Közeledésükre a berregés, a tapsorkán, a zászlók kék-sárga villogása, füttyszavak sikolya felerősödik. A crescendo oldalba kapja őket, mint egy szélroham, a lovak úgy viselkednek a hangzavarban, mint egy vitorlás a széllökés alatt. Megpróbálnak szembeállni a hanggal, ahogy a vitorlás szélbeáll. Fülük fölmered, remeg egy csöppet, lábuk a hangzavar ütemére táncolva reszket. Lovasuk, lépésben, lassan kivezeti őket a fülsértő hangok kettős sortüzé- ből. A lovak megnyugodnak. Aztán lovasaik visszafordítják őket: neki újra a hangzavarnak. A paripák fekete golyószeme mélységes szomorúsággal és riadtan néz erre a bolond emberi világra, de azért vonulnak föl-le, föl-le, a surrogó, berregő, tapsoló, hadonászó útszakaszon, a hangok e bolondházában, üvöltözés, kereplés pergőtüzében. Kétszer, háromszor, tízszer, tizenötször. Minthogy megszökni nem tudnak, hát megszokják ezt az új bolondéri- át. Okosabb enged alapon csinálják anélkül, hogy megértenék, mire való a cécó, a Hyde park tisztásán kora reggel csak az emberek értik, hogy itt a fülüket szoktatják a zajhoz. Megtanítják a lovakat arra, hogy nem kell komolyan venni, ha az emberiség adott esetben kissé szokatlanul viselkedik: kereplőt berregtet, éljenez, zajong, zászlóval hadonászik, s lófejjel nem érthető okból üdvrivalgásban és tapsviharban tör ki, miközben rézkürtök harsognak, dobok dübörögnek, skót dudák visonganak, réztányérok csattognak, s a padlón is dobog az, aki tetszések kifejezésére két tenyerét kevesli. Ebben az iskolában arra tanítják „Dantét”, „Füstös Fickót” és „Kincsemet”, hogy adott esetben ne törődjenek az emberiség sajátságos magatartásával, ne ágaskodjanak, ne faroljanak, ne igyekezzenek lovasuktól megszabadulni, s a hangzavar börtönéből kitörni, csak menjenek, szép nyugodtan, kecsesen és méltósággal az előírt útvonalon, a Pali Mailen, a Whitehallon, a Piccadillyn, a Regent Streeten, az Oxford Streeten, a zászlók alatt, a koronázás útvonalán, ha az emberiség majd kerepel, füttyent, éljenez és sok millió angol megbokrosodik örömében, hogy Nagy-Britannia királynőt koronáz. * * * Flandriái mellékvágányokon a vonat fél nap alatt szállított el bányatelepek és textilgyárak között Calais-ból — Strassburgba. A Miasszonyunk templomának homlokzata szinte belépett a szállodám ablakán. Ötven méterre van, a tér túloldalán, az okos Szüzekkel, a Kisértővel, a balga Szüzekkel. A toronysarkokon uralkodók szobrai lovagolnak. A kapuív lépcsőfokain cicázó oroszlánok, háromszögbe zárt malacok, tehenek, bárányok, sok kutyafejű majom, vízköpő szörny, próféták, nővé vált erények. Fenn hegedülő angyalok közt egy gólya, a toronytetőn, ahonnan Goethe is körülnézett: „Sietve kapaszkodtam fel a torony erkélyre, ahonnan kedvemre jártathattam tekintetemet körös-körül ezen a fenséges elzászi tájon, ezen a kiterjedt szép városon s a mezőkön, hol pompás fák és sötét árnyékok tarkállnak.” A torony erkélyen ma már összkomfortra rendezkedett be a huszadik század. Kantin, bolt, levelezőlapok, postaláda, levélre, lapra itt külön pecsétet űrnek: „A strassburgi székesegyház tornya”. A németes pontosság ezt is rátette a pecsétre: „Száznegyvenkét 56
