Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 6. szám - Nyolcvan éve született Szabó Zoltán - Szabó Zoltán: Angol furcsaságok

gárok közé kívánkozott: a szőnyeget átküldte Amerikába, ahol dollárért eladta: munkájának voltaképp a pénzügyminiszter látta a hasznát. A királyné, úgy látszik, úgy érezte, hogy Anglia minden asszonyának is meg kell tennie a maga kötelességét, a kor igényeinek megfelelően s függetlenül a saját életkorától! Tehát hímzett, gyöngülő szemét pápaszemmel erősítve, a Marlboro-házban, éveken át.

V. György király felesége, VIII. Edward és VI. György királyok édesanyja, Erzsébet királynő nagyanyja 1867-ben született a Kensington Palotában, május utolsó hetében. Kislány korában ezért becézték „Május Hercegnőnek”. Hatéves korában, fénykép tanúsítja, bontott hajat viselt és csöppet melankolikusan nézett szembe a fényképésszel. Húszéves korában, amikor festett napernyő alatt, nyakán nehéz kereszttel díszített lánccal fényképezték, vonásain már eluralkodott a szigorúság. Ez idő tájt híres és érdekes szépségszámba ment. „Az emberek azt beszélték — írta egy életrajzírója —, hogy a Teck-gyerekek vonásaikat atyai nagyanyjuknak, az izgalmas szépségű Rédey Paulina grófnőnek köszönhették. Rédey Paulina fiatalon halt meg, lova vetette le a hátáról, fia, Mária királyné atyja, még kisfiú volt akkor. Később másik nagyanyjuk házában a Teck-gyerekeknek gyakran mutogatták Rédey Paulina különös, idegen pompájú ékszereit”. Alkalmasint szó esett arról a távoli, hegyes-völgyes idegen országról is, ahonnan egy Rédey grófkisasszony Württembergbe, a leányunokája az angol trónra került.

Mária királyné az erdélyi ősöket nem feledte el az angol trónon. Amikor Buday Györgyöt teára hívta, s Buday a maga — erdélyiekre jellemző — módján megjegyezte, hogy magyar ugyan, de inkább erdélyi, a Királyné is utalt erdélyi őseire. Buday Györgyöt, a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának egykori vezetőjét, a „Szegedi Kiskalendáriu- m”-ok kiadóját, azt a magyar művészt, aki londoni műterméből „Londoni Kiskönyv”-ekkel lepte meg karácsonytájt az ismerőseit, a Xmas-cardok juttatták el Mária Királyné szalonjába. Ezekről akart könyvet írni. Feladott egy hirdetést a The Times-ba, fölkérve azokat, akiknek üdvözlőkártya gyűjteményük van, hogy legyenek segítségére. Stúdiójába egy hét múlva nagy alakú borítékot hozott a postás. A borítékon királyi korona ékeskedett, a levelet a királyné írta. Értesítette a művészt, hogy neki félszázadra visszamenő üdvözlőkártya-gyűjteménye van, szívesen mutatja meg a művésznek, ha meglátogatja a Marlboro Házban. így került el a szegedi kiskalendáriumok és erdélyi balladák fametszője, a királyné teájára. Az idős, pontos, mosolytalan, szigorúságában imponáló királyné életének utolsó két évtizedében feketében járt. Kalapját kontyra tűzte, megjelenésével múlt idők dámáit idézte. Nyolcvanhat évet élt, születése után Viktória királynő volt első látogatóinak egyike. Ferenc József kortársa ezt írta róla a naplójában: „Fölmentünk a ház legfelső emeletére. Ugyanabban a szobában, ahol Mama meg én aludtunk valaha, találtam meg a kedves Máriát, Cambridge-i nénémet s a kicsikét, roppant sikerült kislány, csinos apró vonások, töménytelen világosszőke haj. Ágnes, Auguszta, Viktória, Mária, Lujza, Olga, Paulina, Claudina neveket fogja kapni. Magam a keresztanyák egyike leszek.” A nevek sorában a Paulina őrizte a Rédey-lányt emlékezetét.

* * *

Sztálin halálának hírére a gúnyos, megkönnyebbült vagy tárgyilagosságra törekvő búcsúztatók olvasása helyett egy regényt lapoztam fel.

írója, egy a trockistákkal rokonszenvező forradalmár, Victor Serge, már nem él. Regénye azonban maradandó, a „Tulajev-ügy” a moszkvai perek korszakának talán legátfogóbb ábrázolása, bár nem oly ismert, mint a híres Koestler-regény. A történet dióhéjban: két orosz fiú keze ügyébe revolver akad. Félig játékból, félig szeszélyből lepuskáznak a moszkvai utcán egy híres kommunistát. A puskalövés pörsorozatot indít meg, a láncreakciók során elvérzik egy belügyminiszter, több párttitkár, egy még életben maradt régi harcosa a forradalomnak, két ügyész, néhány besúgó. A regény, amely szerkezetével egy csöppet Gogol „Holt lelkek”-jére emlékeztet, a társadalom alaptípusait mutatja be a terror

50