Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 6. szám - Nyolcvan éve született Szabó Zoltán - Szabó Zoltán: Angol furcsaságok
Csúf a szép és szép a csúf, Ködön átszállj, légbe fúrj, — . . . Mondja a Shakespeare-kórus a Machbethben, boszorkányoknak. Egy filmszínház fényreklámja, a sárgaborsószín semmibe olasz filmet hirdet: „Csoda Milánóban!” Lássunk hát napfényt legalább a vásznon, gondolom. A film temetéssel kezdődik, de gyászos csak akkor lesz, amikor a temetésnek vége. Akkor azonban mindjárt. Hőse szüntelenül optimista és lankadatlanul hangoztatja, hogy szép az élet! Végül a szegénység nagy kérdését is megoldja. Milánóban, a filmen, a maga módján. Ilyenformán: a Dóm téren birtokba veszi az államhatalom egyetlen ott található fegyvernemét: a seprűt. Ama nagyszámú seprűt, amellyel az olasz köztisztasági alkalmazottak buzgón, de eredmény nélkül továbbítják a piszkot jobbról balra. A hős ezt a veszteséges gazdálkodást nem nézheti tovább. Birtokba veszi a seprűket; felül az egyikre; több ágrólszakadt követi, mindnyájan elszállnak a milánói Dóm fölött valahova. Seprűn. Oly alakzatban, amelyet valaha stukák vettek fel. Köd — gondolom: köd! Sűrű a köd az alkotó fejében. Ködöt jobb szeretek utcakeresztezésen, mint agytekervényben. Kibaktatok egy kis friss levegőért. Az Oxford körtéren ködoszlató lámpák hajtják a fellegeket. A Piccadillyn London közepe: a nyilazó ámor, ez idő szerint a kormos semmibe nyilaz. A két tér között, a Regent Streeten piros, kék, sárga villanykörték rajzolnak karácsonyfaerdőt. A levegőben. A fák a ködbe gyökereznek. A mellékutcákban kipányvázva autók a köd zátonyán. Lejjebb a parkban szerelmes párok vesztek el. A ködben és egymás csodálatában. Nézik egymást a fátyolon át. Takarja őket az óriási dunyha, a kelet-indiai dokkokat, a Szent Pál székesegyházat, a Tower tornyait, a Nelson oszlopot, velük együtt 8 millió embert, ugyanannyi kéményt, millió háztetőt és százezer utcát takar. A dokkokban mentőkészültség cirkál; a rekordot az a rendőr tartja, aki nyolc lelket húzott ki a Themze vizéből. Nyolcat, aki a ködben, hazamenet, gyanútlanul a vízre lépett. A betörők aránylag mérsékelten használták ki a köddel adódó lehetőségeket. Nagy-London területén mindössze kétszer két autóbusz ment egymásnak, feltűnés nélkül; lépésben természetesen! A köd hősei ez idén az állatorvosok voltak. A mezőgazda- sági kiállítás szarvasmarhái ugyanis nehezen bírják a londoni ködöt. Meghűlnek, elhalnak. Főleg a skót barmok. Oltották őket a lódoktorok penicillinnel, három napon át. Egy skót hegyipásztor, Willy Stuart népi gyógymódot használt. Ez abban áll, hogy a beteg marha orrára eukaliptuszoldattal átitatott inhalálózsákot húznak. Bevált a módszer, az eukaliptusz azonban kifogyott. Ennek okán a zsákokat skót árpaszeszbe áztatták. Ilyen szeszeszsákot húztak a boldog angol szarvasmarhák orrára. A szarvasmarha a szesztől berúgott, kigyógyult. Tudomásom szerint a barmok voltak az idei köd legnagyobb élvezői. A zeneversenyeket különben megtartották, a közönség megjelent: a londoniak nem hagyják magukat. Egy este az Edgware Road sarkán zeneszót hallottam, megindultam a harmonika felé. Aranysárga kúpot pillantottam meg, utcalámpa állította a földre, fény csóváiból. A kúp tengelyében egy öreg muzsikus harmonikázot a lámpának, a ködnek és önmagának. Amikor megpillantott egyetlen járókelőként, meglepetésében elkezdett énekelni: nem volt már egyedül. A Funiculi-Funicola kezdetű nápolyi dalt énekelte. A köd vitte a hangot, akár a vizek, estefelé. A muzsikus énekelt, nyelte a nyolcszázhatvanezer korommolekulát a Funiculi-Funicola dallamára. Ezen meghatódtam. Mélyen megemeltem kalapomat a költő előtt. Ő is mélyen megemelte kalapját az egyszemélyes közönség előtt. Gesztusát félre nem értve, kalapjába áhitatosan beleejtettem a rézpiculámat. * * * A jobb jövőnek az a hajlam is akadálya, amely a jelent a múlt kategóriáival méri. Ezúton ki-ki önmaga félrevezetéséről gondoskodik. így tesznek azok, akik kétségbe vonják azt, hogy a Szovjetunió imperialista, vagy gyarmatosító hatalom azon az alapon, hogy a gyarmatosítás szóra a XIX. századi angol gyarmatosítás képzete merül fel elméjükben. 1941 és 1947 között igen értelmes emberek is hangoztattak ilyesmit: Angliával szemben 47
