Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 6. szám - Nyolcvan éve született Szabó Zoltán - Szabó Zoltán: Angol furcsaságok
az Egyesült Államoknak és Oroszországnak az előnye, hogy — idézek — „egyiket sem bélyegzi meg a gyarmati birodalom szervezésének szándéka”... Az ilyen megjegyzések huszadik századi állapotokat tizenkilencedik századi szemlélettel vettek szemügyre. Olyan ez, mintha valaki azt mondaná, hogy az autó nem jármű, mert nem lovak húzzák. Az ilyen ember szemet húnyt az előtt, hogy a Szovjetunióban hatvanöt milliónyi nem-orosz nemzetiségű él, — ukránok, fehér oroszok, kirgizek, üzbégek, törökök, tadzsikok, azerbajdzsániak, volgai tatárok, krími tatárok, bokaraiak, örmények, burjátok, jakitok és így tovább. Mind a cárnak, mind kommunista utódainak kellett, hogy módszere legyen a nemzetiségek birodalmi összetartására. Volt is, s míg Anglia gyarmatbirodalomból haladt jóléti állam felé, a Szovjetunió szociális forradalomból haladt gyarmatosítás felé. Ennek a furcsa haladásnak első lépése, mint azt Sir David Kelly, Anglia volt moszkvai követe most kifejtette, az 1924-ben életbe lépett szövetségi alkotmány volt. Ez az alkotmány államszövetségi keretet állított fel a látszatok fenntartására. Ugyanakkor centralizáló és oroszosító erőket helyezett üzembe, hogy orosz birodalmat alakítsanak ki, kommunizmus útján. Ez az alkotmány még forma szerint sem biztosított mást az egyes köztársaságok kormányainak mint a mezőgazdaság, a belügy, az igazságszolgáltatás, közoktatás, a közegészségügy és a társadalombiztosítás adminisztrációját. Vagyis sokkal kevesebbet mint amennyi önállósága Magyarországnak a Monarchiában volt a kiegyezés után. Kevesebbe«, mint amennyi Magyarországnak Ferenc Ferdinánd centralizáló terveiben jutott volna. A függetlenség ismérvei: a külügy, hadügy, pénzügy, ráadául az iparügy mindkét ágazata már kezdetben, még forma szerint is moszkvai és orosz kézbe került. Hogy ez a keret nem gyarmatosító szándékot takart, azt csak az képzelheti, aki úgy véli, hogy csak az gyarmatosít, aki hajóról száll partra idegen földön. A Szovjetunió kisebbségei közül számosán föllázadtak a látszatra leplezett, lényegben gyakorolt gyarmatosítás ellen. A felkeléseket az oroszok leverték, utánuk a kötelező orosz nyelvoktatást is bevezették. Az idegen népek ellenőrzése a Szovjetunióban már kezdetben erősebb volt, mint az angol vagy francia gyarmatbirodalomban valaha is. Az angolok számára múltbeli imperializmusnak megvan az a maradványa, hogy minden új imperialista technikát igen pontosan megértenek és azonnal ki tudják értékelni. Ezért a Szovjetunió fejlődésének iránya kezdettől fogva kevés kétséget hagyott bennük. A rendkívüli balodali és forradalmár Bertrand Russel például már 1920-ban észrevette, hogy a Szovjetunió feltörő kommunista rétege Nagy-Britannia hanyatló konzervatív uralkodóosztályához hasonlít. „Kommunista pártemberek — írta — sok tekintetben az angol public school típusokhoz hasonlítanak; megvan bennük egy fiatal és életerős kiváltságos osztály minden erénye és hibája. Hiányzik belőlük a szokásos megbecsülés s nép iránt.” Az orosz forradalommal rokonszenvező Bertrand Russel már 1920-ban megdöbbenve veszi észre, hogy a Szovjetunió emberei a gyarmatosító Anglia levetett ruháit, levetkezett tulajdonságait veszik fel. „Mindez sok tekintetben a mi indiai kormányzatunkhoz hasonló — írta. Az indiai kormányhoz hasonlóan a Szovjet is a civilizáció, a nevelésügy, a köz- egészségügy és a nyugati jellegű progresszív ideák oldalán áll. Javarészt keményen dolgozó emberekből tevődik össze, akik semmibe veszik azokat, akiket kormányoznak. Úgy képzelik, hogy olyan érték birtokában vannak, amelyet tovább kell adni a bennszülötteknek, bármi kevéssé igényeljék is ők maguk ez ajándékot. Mint a mi indiai kormányzatunk, ők is felkelésektől való állandó félelemben élnek és kénytelenek kegyetlen megtorlásokkal élni, hogy hatalmon maradjanak.” Bertrand Russel, ez a gyakorlati és voltaireiánus angol bölcselő, mindezt 1920-ban írta. Azután, hogy az angol gyarmatositást elítélő, a forradalommal rokonszenvező emberként ment el Oroszországba. Onnan úgy tért vissza, hogy a forradalmat is elítélte, balról. Ami az azóta eltelt 25 év alatt történt, az nagyjából így foglalható össze: Anglia az indiai gyarmatot fölszabadította, és India ma független államként szövetségben él vele. A Szovjetunió az indiai jellegű gyarmatosítást saját nemzetiségeivel szemben tovább folytathatja, pártirányítással egészítve ki és tökéletesítve az ortodox cári elnyomás módszereit. A különbség a hajdani angolszász és a mai orosz gyarmatosítás között nagyjából így foglalható 48
