Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 6. szám - Legenda Czibor Jánosról (Összegyűjtötte: Alben Zsuzsa)
rekkori himlőket meg ezeket nem nagyon heveri ki. Úgy jött föl, hogy ezt a hat gimnáziumot, vagy valamennyit, ami azért ahhoz elég volt, hogy OTI-tisztviselő lett, ha jól tudom, egészen fiatalon, valahol Gyulán vagy Békéscsabán, de Békés megyében, de nyilván csak hónapokig ott is, így vergődött fölfelé. De hát magáról nem beszélt. Állandóan faggattam, soha az élettörténetét nem mondta el, tehát a kataklizmákat, a szörnyűségeket sem. Szántó P.: Nekem elmondta. Csukás Azért mondom, hogy a férfiaknak nyilván nem mesélt. Nekem nem mesélt a'i. életéről. Ilyenekről tudok, hogy két hónapig volt valahol Gyulán, kirúgták, akkor aludt egy nagy homokozóládában Pesten, akkor rányitotta a rendőr az ajtót, és akkor mondta azt a nagy mondást, ez vagy igaz, vagy nem; kérdi tőle a rendőrtiszt, hogy maga miért alszik ebben a ládában, és mondta, mert nem vagyok olyan gazdag, mint Marcel Proust, hogy parafával bélelt szobám legyen. Erre az elájult és visszaejtette a tetőt rá. Szóval ilyen szprnyű történetek. Akkor Püskinél volt kifutó, ez is a legendához tartozik, talán a valósághoz is. A legenda' az, hogy Püski állítólag találkozott vele, mezítláb húzta a kétkerekű talyigát, állítólag találkozott vele, és pillanatok alatt rájött, ez micsoda egy észkombájn, meg micsoda egy fantasztikusan művelt fiatalember, és bevette segédnek az üzletébe. De ezek is több variációban jöttek mindig elő, szóval Püskinél dolgozott talán. Réz P.: Fehér Lajos üzletében dolgozott, aki nagyon jó antikvárius volt, de azt hiszem, az is valahogy Püskivel volt kapcsolatban. Csukás I.: Számomra egyébként ő ott bukkan föl, tengerből, mint főiskolai tanár, és ez ahhoz képest, hogy milyen fiatal volt akkor, ez egy furcsa tartást adott neki, hogy ő tanár a főiskolán. Réz P.: Azt komolyan vette. Csukás I.: Vagy legalábbis büszke volt rá. Szántó P.: Kérdeztem, hogy nőttél föl? És akkor nekem a következőket mondta: hívtak, jöttem, elátkozott föld porából lettem. És akkor én egyből tudtam, mondtam, ez Jókai. Csukás I.: A csacsi pacsit is ő találta ki. Réz P.: A „csacsi pacsi” játék ugye, két szó, teljesen egyforma, csak az első betű változik meg. Ezt definiálni kell: szamár kézfogás — csacsi pacsi. A leghosszabbat Jánossal találtuk ki, egy vonatutazáson, már nem tudom honnan jöttünk haza, Pestre. így szólt, ha jól el tudom mondani: Ha tágul a Kata laticel lába, hatágú lakat alatti cellába! Ennek az volt a definíciója, hogy amennyiben a fogolynő mesterséges végtagja terjedelmi változást szenved, annyiban nagyon szigorú fogságra vettessék! Ezeket imádta. De amit azért el kell mondani, mert itt csak egy különcről beszéltünk, hogy ugye tanított a főiskolán, volt egy osztálya, imádták a gyerekek. Ebben a sztálinista időben úgy tudott beszélni Vörösmarty- ról vagy Berzsenyiről, vagy akármiről, magyar irodalomról, hogy nagyon sokat jelentett ez. Tehát oda járt Galgóczi Erzsi abba az osztályba, Csurka, Gáli Jóska, ha jól tudom, Moldova. A másik, hogy nagyon sokat segített fiatal íróknak a beszédével, a véleményével. Szántó P.: Pista is azt mondta, neki ír. Vas I.: Én senkit sem ismertem, aki a vershez, a magyar vershez úgy értett volna mint ő, senki, a legjobb kritikusokat beleértve. A másik, ami azonban ehhez tartozik, hogy valaha a Nyugat-asztalnál a Duna-korzónál Szerb Antal kezdett arról beszélni, hogy mindenki valakinek ír, és akkor azt mondta, én például Halász Gábornak írok. Hát én verset Czibornak írtam. Az ő véleményére voltam a legkíváncsibb, arra adtam a legtöbbet, ha egy verssel elkészültem, Cziborra gondoltam. Csukás L: Pali azt mondta, hogy egyetlen szenvedélye volt igazán. Ugye nem ivott, szerintem a nőkkel is úgy foglalkozott, hogy teljesen futtában, ez nem vitás, nem szerette, nem volt igazi szerelme. Viszont volt egy szerelme, amiért föl lehetett kelteni, hajnalig lehetett vele beszélni ugyanarról a versről, ugyanarról a témáról. Ezt azért merem mondani, mert nekem ilyen értelemben borzasztó nagy iskolám volt, anélkül, hogy tanított volna, utált tanítani, nem volt hozzá türelme, engem se tanított, igazából Moldováékat meg a Csurkáékat sem tanította, előadott nekik, monologizált. Nekünk is monologizált mindig, 37
