Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 6. szám - Legenda Czibor Jánosról (Összegyűjtötte: Alben Zsuzsa)
nekem is, szóval rajongva tudott beszélni, egyszerűen rajongott egy versért, jobban, mint egy költő. Megtanulta kívülről. Vas L: Igen, persze, de furcsa módon a vers ízületeihez értett. Amit ő mondott, ha mondott néha, jóformán mindig megfogadtam Csukás Talán az élete vége felé borzasztó nagy vágyakozása volt, mindig arról ábrándozott: vesz egy kis házat, keres annyi pénzt, hogy vesz egy kis házat és leköltözik vidékre... Réz P.: Te találtad meg, akkor odahívtál, máig sem érthető egészen, bár valahogy a levegőben lehetett, mert arra emlékszem, hogy késő éjjel hazamentem, s felhívtam Vas Pistát, mondom, hogy meghalt Czibor. Pista abban a pillanatban azt mondta, hogy öngyilkos lett, nem kérdezte, mondta. Hát ezt honnan tudod? Evidens, mondta Pista. Erre pontosan emlékszem. Szántó P.: És arra is, hogy Pista gyönyörű verset írt, pedig nem szokott epitáfiumot írni. Édesanyád is akkor halt meg, és mondtad, hogy arra nem tudtál írni, Cziborra meg rögtön tudtál. Réz P.: Késő délután csöngött a telefon, akkor én még a Báthori utca 8-ban laktam, és Csukás telefonált, hogy nagyon izgatott és nyugtalan, mert elment az Örs vezér térre, amit János valami érthetetlen okból mindig E-örs vezér térnek mondott, heccből, persze, ahol ő akkor lakott, és nem engedik be, és valami furcsa szag van a folyosón az ajtó előtt, és azonnal menjünk oda, Kormos meg én. Én azt mondtam, nyilván kártyázni akarsz, ott áll mögötted Czibor és röhögtök, ez ürügy, mondom, nem kell ilyen ürügyet kitalálni, azért mert nyolc óra van. Megyünk. Nem, nem, mondta Csukás izgatottan ... 20 éves volt akkoriban . . . Csukás /.: Nem, több. 22. Réz P.: De valami nagy baj van. Felhívtam Kormost, Kormos ugyancsak röhögött, ő akkor Budán lakott, beült egy taxiba, értem jött. Jó, menjünk. És ott állt Pista, a rendőrség még nem jött ki, és ott álltunk a lépcsőházban és aztán nem sokkal később megjöttek a rendőrök, akiket a házmester vagy valaki értesített, emlékszem azzal köszöntek, hogy erőt, egészséget. És akkor feltörték az ajtót, és ott feküdt János az ágyban, már hat vagy hét napja, ez nyáron volt, júliusban vagy augusztusban, iszonyú kánikula volt, és a feje fölött ott volt egy Derkovits-metszet, az 1514 sorozatból, ami nem ott szokott lenni, tehát ő ebből az alkalomból rakta oda, méghozzá az, amin kalodaszerűségben van Dózsa, és az van odaírva fölé, hogy büdös paraszt, és az egyik betű fordítva van írva. Nem kétséges, hogy szándékosan rakta oda. Teljesen betakarózva. Búcsúlevél nem volt. Szántó P.: Búcsúlevélre nem méltatta a környezetét, írta róla Abody. Réz P.: Mellette volt egy nagy üveg pia, amiből majdnem az egész megvolt, konyak, és mint később megállapították, 40 vagy 50 Dorlotint vett be. Teljes rend volt a lakásban, ennek a nagyon zűrzavarosán és rendetlenül élő embernek minden lektori jelentését megtalálták pontosan a dossziékba betéve, évtizedekre visszamenőleg, nagy rendet csinált, és a bedobott újságokból és levelekből, amiket már nem nézett meg, megállapította a rendőrség, hogy hat napja ott lehetett. Nagyon megszervezte, mindenütt elterjesztette, hogy Szigligetre megy az alkotóházba, tehát ne keressék. Szóval megcsinálta. Kormos rosszul lett, a házban volt egy kocsma, oda bevittük konyakozni. És akkor kezdtük találgatni, hogy miért csinálhatta, voltaképpen konkrét, napi kiváltó oka feltehetően nem volt. Volt egy zavaros szerelmi ügye, de igazán nem lehet tudni, annyi zavaros szerelmi ügye volt, ahány szerelmi ügye volt és sok volt. Anyagilag sem hiszem, hogy valami különösebb oka lett volna, vagy politikai, szóval nem lehet követni, hogy voltaképp mi volt ez, egy családi örökség talán. Azt sem tartom teljesen lehetetlennek, ugye, leírják, hogy az öngyilkosság ragályos doolog, és nem sokkal előtte lett öngyilkos Sarkadi, akit ő nagyon szeretett. Megviselte a Sarkadi öngyilkossága, erről sokat beszéltünk a New Yorkban, emlékszem, talán ez is belejátszott, az ördög tudja. Szántó P.: Nem emlékszel, Pista? Lent voltunk a Hungáriában, a többiek külön ültek, mi pedig kettes asztalhoz ültünk, mert a Vas néni két nappal ezelőtt halt meg, és nagyon 38
