Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 6. szám - Rózsa Endre: Farkasordító emlék; 50-30; Az elvadult telek (versek)

Rózsa Endre

Farkasordító emlék

Hideg cementre ugrasz.

Tőből vacogó tested a jégcirkalmas árnyak közül kéken kiserked.

Farkasordító csillag szaglássza még a kertet.

Ha kilépsz, savó szemmel a kiskonyháig kerget, kapkodsz, haj tűd kiejted ajkaid közül, vér száll a tű fehér nyomába, a tű fehér nyomába, mosdasz, leguggolsz, két szál fát dugsz a tűzre, ég már, a tej púposán szisszen, ugrana rád a lábos, a négy sarok, a nincsen.

Farkasordító emlék szaglássza nyomainkat. Üvegcserépbe fagysz be.

Az ember némán fejet ingat.

1967—

50—30

Gyöngy kagylóból forrt ki szemem. Aki hamis, felismerem.

Nem tudom, hogy mi a titka — kulcscsontom az eget nyitja.