Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 6. szám - Rózsa Endre: Farkasordító emlék; 50-30; Az elvadult telek (versek)
Van, aki úgy, s van, ki így él: gerincére szárad a szél. Az én vállam a magasság! Szégyenszemre aláássák. Kőből sarjadt fényes szemem. Kavicsmagból sziklát terem. 1991 Az elvadult telek Zörgést termő, gyalog akác: szkíták, avarok tábora. Rúg erre akkorát a mély, hogy ne tovább: kettéreped a föld, és száll pora. Ez a telek. Én értelek, kővel vemhes édesanya! Körömszakadtomig védelek, mert akit kivetsz —• ezer karmodra sanda ma. E temető, lám, csupa csont, sugárzó szarvaskoponya. Szúnak itt nincs helye: mert nő az ég fele a mind-többágú agancskorona! 1987 23
/
