Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 6. szám - Tornai József: A menekülő (regényrészlet)

nem is lehet soha, semmilyen körülmények között igaza. Már-már büszke lett erre a hibájára, miközben megállapította, hogy mindenki csakis az érdekei nevében beszél, cselekszik, s rajta meg néhány hozzá hasonló rögeszmés alakon kívül senkit se érdekel az emberi igazság. Vagyis: hogy milyenek volnánk, ha elsősorban magunkat vizsgálnánk, és nem hárítanánk mindig másokra a saját bűneinket és eltévelyedéseinket. Ha nem ragaszkodnánk ahhoz, hogy igazunk van akkor is, amikor egyáltalán nincs igazunk.

Évek futottak el és Farádi Szabó meg is feledkezett arról, hogy Sári a világon van, de egy éjszaka megint vele álmodott. Egy tóból akart kimenekülni, csakhogy furcsa, rémszerű, fenyegető alakok folyton visszalökdösték a nyálkás, vacogtató mélységbe. Tizedszer is megismétlődött kétségbeesett menekülési kísérlete, és ugyanannyiszor vallott kudarcot, amidőn végre megjelent egy hosszú hajú, világító szemű női alak — Farádi Szabó csak fölébredve ismerte föl benne Sárit — és szárnycsapásszerű karmozdulatokkal szétkergette a rémeket. A nő olyan mennyeien mosolygott, olyan forró volt az ujja érintése, hogy Pista még aznap fölhívta Sárit.

— Veled álmodtam. Megmentettél kétszáz szörnyetegtől. Lássuk már egymást valamikor!

A tóparti, fűzfás étterem teraszán vakító napfényben várta az asszonyt. Úgy jött, olyan könnyedén táncoltatva lábát és vállát, mint mindig, ha tele volt szeretettel Pista iránt. Elárasztották egymást jókedvű gesztusokkal és kérdésekkel. Élvezték, hogy együtt lehetnek. A beszélgetés hirtelen komolyra fordult. Farádi látta, hogy nem szívesen, de a barátnője mégis csak nekifog:

— Olvastam a cikkedet.

— Melyik cikkemet?

— Nem emlékszem a címére, elég régen jelent meg. Az a lényeg, hogy a magyarországi zsidókról, a haláltáborokról írtál.

— És?

— Semmi és, csak annyi, hogy nincs igazad. Pontosabban nincs egészen igazad. Nekem semmi bajom a zsidókkal, gondolhatod, de miért kell különbséget tenni magyar és zsidó áldozatok között? A Donnál éppen elég magyar katona pusztult el, nem is beszélve az orosz hadifogságban véletlenül vagy szándékosan megöltek- ről.

Farádi Szabó eléggé meglepődött, mégse lett indulatos, hiszen nem kételkedett Sári jóindulatában.

— Én most nem akartam beszélni minden áldozatról, érted? — minden áldozatról. Nekem az volt a fontos, hogy a magyar zsidók megkapják azt az elégtételt a szenvedéseikért, amit eddig mi nem adtunk meg nekik. Egyébként egyetértek veled.

— Rendben van, Pista. De mi a különbség magyar és zsidó szenvedés között? A kettő nem ugyanaz? Szerintem ugyanaz.

— Megmondom, miért nem: ha láttál a gázkamrákról dokumentumfilmeket, akkor el tudod képzelni, amit mondok. Először is fegyvertelenül viszik ott a halálba az embereket, megfosztva bármiféle védekezés lehetőségétől. Másodszor gyerekeket és asszonyokat is megaláztak, meggyötörtek és elégettek. A honvédek mégis csak harcolhattak, ha reménytelenül is. De a legfontosabb, hogy ők nem azért haltak meg, pusztán azért, mert magyarok voltak. A zsidók millióit csupán csak azért semmisítették meg Hitler gépezetei, mert zsidók voltak. Ez alapvető

10