Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 5. szám - Árpás Károly: Jókai arcképéhez (Fábri Anna: Jókai-Magyarország)
Széles történelmi, társadalmi tablót fest a tanyai kapitányságok szerveződésének és a terjedő tanyai iskolahálózatnak, mint a tájban, az anyavárostól egyre messzebb való megkapaszkodás feltételrendszerének kialakulásáról. A létrejött köz- igazgatási központok alapját képezték az 1950- ben önállósuló tanyaközségeknek. Az alföldi tanyás gazdálkodásban Erdei Ferenc, Gesztelyi Nagy László, Balogh István és legutóbb Romány Pál kísérelte meg a település- formák változatait meghatározni. Kiderült, hogy a gyakorlati élet egymással párhuzamosan sokkal bonyolultabb tanyatípusokat hozott létre, semmint azt egy-két szempont alapján mereven kategorizálni lehetne. Juhász Antal Erdei és Balogh szemléletét továbbfejlesztve, a település—társadalom—életforma—gazdálkodás összefüggései alapján határolta el a talált tanyatípusokat. Megkülönböztetett dűlőben lazán szétszórt tanyákat, mint amilyeneket Szeged, Dorozsma és Kistelek határában talált, illetve a dűlőutak mentén, többnyire haszonbéres földeken települt sortanyákat, amelyek néhol sűrű házsort alkottak. Ilyeneket talált pl. a sándorfalvi Homokpuszta határában. Juhász Antal településforma taglalását azért tartjuk jelentősnek, mert az életmódra leginkább ez a módszer mutat rá. Rögtön összehasonlításra is sarkall, és így a különbség plasztikusan kitűnik. Leírja, hogy pl. Szeged régi, belső tanyaövezetében a nagy gazdabirtokok örökösítése során „[. . . ] több fiútestvér közeli földön épített (vagy kapott) apjától tanyát. így ha a testvérség földjei több helyen feküdtek is a határban (pl. a feleség öröksége révén), lakóhelyük és gazdasági telephelyük egymás szomszédságában maradt.” (209. p.) Ugyanakkor Hódmezővásárhelyen a Puszta, majd a Nagyrét kiosztása után az atya fiait kiirányította a pusztai, réti járandóságaira, ahol azok kistanyát építve elszakadtak mind egymástól, mind pedig az eredeti, tanyaföldön lévő ősi birtoktól. Évszázad múltán a Tárkány Szűcsök, Meszlényiek, Zsoldosok, Zsarkók stb. már csak névrokonságot tartottak. A szegedi családokat a birtok sokkal jobban összetartotta. Juhász Antal könyvét néprajzi szempontból is fontos és kiemelkedő fejezettel, a tanyai telekrendezéssel zárja. Az építés helyének kiválasztásával, a tájolás ismertetésével induló fejezet olyan pontos és finom megfigyelések gazdag tárháza, mint pl. a semlyék szerepe a telek közelében, az épületek, a szántó és a gyöp viszonya stb. A szegedi tanyák kerítettségéről írtak fontos tanulságai e fejezetnek. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyvében, Trogmayer Ottó szerkesztésében, 24 ív terjedelemben, önálló kötetként jelent meg. A sorozat e könyv értékét is növeli, hiszen korábban ugyancsak a múzeumi évkönyv adott helyet olyan jelentős műveknek, mint Bél Mátyás Csongrád és Csanád vármegyét leíró munkája, vagy Bálint Sándor immár klasszikusnak számító, háromkötetes, „A szögedi nemzet” c. monográfiája. Juhász Antal könyvében 60 képet közölt. Ezekből 31 a különböző korokból származó, rendkívüli történelmi dokumentációs értékkel rendelkező térkép. Térképelemzései és a belőlük levont tanulságok munkájának egyik fő értékét és vonulatát jelentik. A fényképek — néhány archív fotó kivételével — a szerző saját felvételei, valamint a 7 tanyai helyszínrajz zömét saját fölmérés alapján Barna István és Pál László rajzolta. Ugyancsak a dokumentációt gazdagítja a több, mint 70 szöveg közötti táblázat és kimutatás. Juhász Antal 23 községből 155 adatközlőt kérdezett ki. A szerzőt az idős emberek elsősorban azon települések tanyatörténetének megismerésében segítették, amely helységek, határrészek a századforulón és a 20. század elején települtek és így adatközlőinek élményük volt a megtelepedésről. Az adattárban haszonbéri szerződéseket, tanyaszámlálási kimutatást és vagyonleltárokat találunk. Ezek különösen értékesek, hiszen egyrészt Szegeden valamiképp kevesebb maradt belük, mint a tisztántúli településeken, ezért nagy munkát és gondosságot kívánt a gyűjtésük; másrészt pedig az életmód fontos tanúi. Például 1811-ből Berta Simon Maty-éren túli szállásán a szobában „9 nagyobb és kisebb közönséges Képek” voltak. Ebben a korban a vásárhelyi szállásokon, a jóval nagyobb adattömegben sem sikerült képeket találnunk. A képek egyébként a szegedi tanyai népesség korai polgárosodását jelzik. Juhász Antal munkája eddigi életművének jelentős része, a tanyakutatás szakirodaimában a legteljesebben mutatja be egy nagytáj tanyavilágának történetét. Nem túlzás leírni, hogy ez a kötet szakmai korszakhatárt fog jelenteni és megnehezíti az utána jövő kutatónemzedék dolgát a rendkívül magasra állított mércével. Ennek a kötetnek tudományegyetemeink történelmi és néprajzi tanszékén a hallgatók kötelező olvasmányává kell válnia. (A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, Szeged) Szenti Tibor Jókai arcképéhez Fábri Anna: Jókai-Magyar ország Lehet-e még újat mondani Jókairól? A különféle esztétikai iskolák hívei, az irodalomelméletek avatott bajvívói mind-mind elmondták már a 93
