Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 5. szám - Szenti Tibor: Egy nagytáj tanyavilága (Juhász Antal: A szegedi táj tanyái)
Egy nagytáj tanyavilága Juhász Antal: A szegedi táj tanyái A magyar tanya fogalma szó szerint nem adható vissza sem a farm, sem a mezőgazdaság önálló családi kisüzeme, sem egyéb körülírt kifejezésekkel. Hosszú történelmi fejlődés során, a középkorban, hódoltság korában, illetve a feudalizmus utolsó másfél évszázadában újraszerveződő szál- lásr ends z érből a kapitalizmusban tanyarendszerré vált. Sajátságos és rendkívül változatos településformát, határhasználati módot stb. hozott létre, amelyben a legegységesebbnek az itt lakó parasztság szemlélete és életmódja mondható. A tanyarendszert a 18. századtól napjainkig folyamatosan kutatják, és ezt befejezni épp a téma gazdagsága miatt nem lehet. A magyar tanyakép kialakulásában döntő szerepe van a Szeged környéki külterületi településnek. Egyik nemzeti értékünk, amely több szempontból alapul szolgál „a tanya” fogalmunk kialakításához. A szegedi tanyák eddigi kutatói közül a legjelesebbeket: Bél Mátyást, Vedres Istvánt, Reizner Jánost, Szüts Mihályt, Tömörkény Istvánt, Szabó Istvánt, Erdei Ferencet, Bálint Sándort, Barabás Jenőt, Balogh Istvánt, Für Lajost említhetjük, de sokan mások is jelentékeny adatokkal bővítették a táj tanyáiról kialakult képet. Juhász Antal 1964-ben kezdte el gyűjtőmunkáját. (Ásotthalom, Tápé, Kistelek, Szeged, Sándorfalva, Öttömös, Dorozsma, Mérges, Baks, Felső-Pusztaszer vonatkozásában.) Célzott kutatóvizsgálata nemcsak a szegedi nagytáj, de az eddigi tanyakutatásnak is egyik jelentős eredményét hozta. Ezt felelősséggel azért is állíthatjuk, mivel Juhász Antal munkáját az 1970-es évek elejétől a gyakorlatban is szerencsénk volt figyelemmel kísérni; néhány alkalommal terepen és levéltárban együtt dolgozva látni, sőt, e téren tanítványaként befogadni azokat a módszereket, amelyeket elsőként alkalmazott. Juhász Antal vérbeli történész, s ebben a munkában is a történelmi szemléletből, mint a legfontosabb megközelítési szempontból kiindulva jutott el a településnéprajzhoz. Könyvében a migráció, demográfia, gazdaságtörténet és gazdaságföldrajz szempontjait épp úgy érvényesíteni tudta, mint az itt élő tanyai nép életmódjának bemutatását. Miért fontos számunkra Juhász Antal föltáró módszerének ez a rendkívüli árnyaltsága? A jó és kevésbé elfogadható példák miatt, amelyek a Juhász előtti tanyakutatást jellemezték. Vizsgáljuk meg és tegyük tényszerűvé ezt az állítást. Amikor évtizedekkel ezelőtt elkezdtük kutatni a hódmezővásárhelyi tanyavilágot, és elolvastuk a róla addig megjelent hézagos szakirodalmat, majd összehasonlítottuk az általunk talált levéltári adatokkal és terepen szerzett gyakorlati tapasztalatunkkal, olyannak tűnt a különbség, mint egy hímzés színe és fonáka. Vagyis, egyik hasonlított is a másikhoz, meg nem is. Erdei Ferenc jellemzése a vásárhelyi tanyavilág történelmileg „szabályszerű” fejlődéséről ugyan máig igaz, de az alaposabb levéltári föltárás bizonyította, hogy már a 18. század végén, a II. József által elrendelt összeírás alkalmával több ízben fenyegetőznek és könyörögnek a vásárhelyi tanyalakóknak, hogy a kint élők és „a városban házzal, ingatlannal nem rendelkezők” is jöjjenek be a kijelölt helyekre magukat „meg- számláltatni”. Más dokumentumokból is kiderül, hogy Vásárhelyen a szabályszerű tanyatípus mellett már korán megjelenik az ún. farmtanya és még több más tanyatípus. Országosan még a közelmúltban is több kísérlet történt nagy szintézisekre, anélkül, hogy minden tanyás táj történelmi, néprajzi analízisét elvégezték volna. Az utóbbi másfél évtizedben előbb Bárth János kalocsai, majd Novák László nagykőrösi, most Juhász Antal szegedi tanyakutatása bizonyítja, hogy az olyan sommás besorolás, mint pl. „belterjes” vagy „rideg” tanyatipus, csak úgy igaz, mint egy hímzés fonákja, de ahhoz, hogy a minták teljes szépségét és eredetiségét lássuk, a színét kell magunk felé fordítani. Mert nagy bajban lenne az a kutató, aki a Juhász Antal által föltárt településkutatás alapján kategorikusan kijelentené, hogy pl. a szegedi tanyavilág „rideg” vagy „belterjes” típusú! Juhász Antal könyvéből megtudjuk, hogy a Szegedi nagytájon a tanyáknak már a megtelepedésük módja szerint is több változata van; de a település formájának és szerkezetének, a kialakult tulajdonviszonyoknak, a határhasználatnak és termelési föltételeknek stb. alapján is a tanyák több változatát tárta föl. Ez az eredmény azt is jelezte, hogy amíg hasonló szakszerűséggel és részletességgel föltárva pl. Kecskemét, Debrecen stb. tanyáiról nem közöltek anyagot, nincs sok alapja az összegző tanulmánykötetek összeállításának. Juhász Antal kutatása jelzi, hogy csupán a Dél-Alföld viszonylag kis területén mennyire változatos a tanyarendszer. 267 000 kát. hold területet vizsgált, amelyből Szeged városhoz 142 000 kát. hold tartozik. A kis megyényi területen 24 község alakult ki. Ezek fele több évszázados történelmi múlttal rendelkezik, és Szeged szoros függőségében fejlődött. A Juhász által vizsgált terület nem azonos a Bálint Sándor megrajzolta szegedi nagytájjal, ő ugyanis a szegedi 91
