Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 5. szám - Metaforák helyzetünkre - Heleszta Sándor: „More fata” (anagramma)
Heleszta Sándor „More fata” anagramma „Nem az igazság ismeretével jöttem a világra, de komolyan törekszem, hogy megismerjem.” ( Konfuciusz ) ^ -M. Forrás tisztelt Szerkesztősége, nagyrabecsült szerkesztője levéllel keresett meg — másokkal egyetemben; mint alkalmankénti szerzőjét és rendszeres olvasóját, engem is —, hogy volna-e véleményem a rendszerváltás utáni helyzetünkről, s ha azt metaforában megfogalmaznám ... A gondolatmenet tehát: mint a galaxisok spiráljai, avagy a hagyma rétegei. S a véleményem . . . „A vélekedés a mindig változó tényállásokra vonatkozó empirikus félismeret. A világ múló adottságaival való futó ismeretségünk, ami ennél fogva csak saját időtartamára, az itt és mostra érvényes, közvetlen, megokolhatatlan, bizonyításra alkalmatlan. Az igazi ismeret azonban nemcsak itt és most érvényes, hanem mindenütt és mindenkor, és bizonyító érvelésen alapul...” — vallja Collingwood „A történelem eszméje” című könyvében. Az egyik ember úgy véli, hogy a Föld egy lapos korong; egyenesen abszurd dolog elgondolni, hogy másmilyen is lehetne, mondta Szent Ágoston — s megírta romolhatatlan értékű Vallomásait. Mások szerint a Föld egy gömbszerű égitest, amely a Nap körül kering. Kétségtelenül van különbség a két vélemény között, s nemcsak tartalom szerint: következményeikben is. Az előzőt hirdetőnek semmiféle bíróság előtt nem kellett számot adnia elgondolásáról; az utóbbit vallók egyike „több mint négyszer kilenc évig elrejtve” tartotta állítását, s azt jó okkal szinte csak halála napján hozta nyilvánosságra, másika pedig 69 évesen a Szent Hivatal bírósága előtt kellett kijelentse: „Kopernikusz minden vélekedését valótlannak tartom és fogom tartani” — hogy azután élete végéig házi őrizetben folytassa munkálkodását az „eppur si muove” meggyőződésével. A vélekedésektől vezetnek az utak mind a hiedelmek, mind a tudások felé, s a törvényekhez is. Amik maguk is többfélék lehetnek. Mert törvény az is, hogy „minden vízbe mártott test...” — és vizekre csak az szálljon, aki ha nem is tudja a törvényt, hajót eszerint épít. De törvény az is, hogy „ne kívánd meg felebarátod feleségét...” — s itt nyilvánosan megköveznek pusztán egy illetlen pillantásért, ott meg agyonüt a sértésért a szíves vendéglátó eszkimó, ha nem fogadtad el felajánlott feleségét, máshol meg így vagy úgy megszerez magának felebarátod felesége, ha megkívánt, vagy szelíd mosollyal legyint: nem minden szükségszerű, ami lehetséges. Szükségszerű, lehetséges, lehetetlen . . . Mintegy két és fél ezer évvel ezelőtt kezdtek birkózni a görög geometrikusok azzal a problémával: négyszögesíthető-e a kör. Másként fogalmazva: szerkeszthető-e egy r sugarú körrel azonos területű négyzet? Elvontabban: létezik-e egy bármely tetszés szerinti kör, amelynek a területe abszolút mértékben megegyezik egy négyzet területével? Mint tudjuk, a kezdeti próbálkozásokban Hippokratesz jutott a legbiztatóbb eredményre: bebizonyítot52
