Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 5. szám - Metaforák helyzetünkre - Katona Imre: Mi van ma, mi van ma…? (Fejlődés - válság - rendszerváltás és az ifjúsági mozgalmak)

reformkonyha, terjedőben van a kínai akupunktúra, a gyógynövények használata és általában a természetgyógyászat; ez utóbbiak már minden nemzedéki „sorompó” nélkül.

E modernnek tűnő áramlatok valójában magukba építik a régi hiedelmeket is, többek között a lélekvándorlást, az emberen kívüli élővilág tudattal való felruházását, fellazítják az álom-ébrenlét, a jelen-múlt-jövő időhatárait; autogén tréninggel, agykontrollal és ember- és természetfeletti módszerekkel is mindenképpen biztosítani szeretnék a jelent és főként a jövőt. Bár a hívek jelentős része a fiatalságból kerül ki, hiszen ők a legfogékonyabbak, ez mégis inkább már a felnőtt társadalom kitérőkkel tarkított útja, mely a jövő helyett gyakran az űrbéli csodákhoz vezet.

Jelenünket az általános válság határozza meg, mely a Nyugathoz viszonyított megkésett- ségünk terheit tovább növeli, és elsősorban a mai fiatalokat sújtja; nem csoda, ha az ifjú nemzedék aggódik jövője miatt és jelentős része kiábrándult. A mindenkori fiatalság érdekelt legjobban az átalakításban, rájuk hárul a békés átállás legtöbb feladata. A nemzedéki ellentétek tovább éleződtek, de a fiatalok tetteit nem árnyékolja be a közelmúlt, ők igazán tiszta szívből és természetes módon igénylik a boldogabb jövőt. Miként Nyugaton sem osztályok között lezajlott küzdelem formájában született meg az új, nálunk is már megmutatkozott — gondoljunk pl. a Fidesz aktivitására —, vagy egyre inkább felerősödőben van az ifjúság szerepe, korunkban tehát a nemzedékek közötti váltással számolhatunk. Az ifjúság válhat a fejlődés hajtóerejévé, anélkül azonban, hogy a mindenkori „öregekben” bűnbakot keresne, s az átalakítás nagy, hosszan elhúzódó munkáját egyetlen nemzedék feladatává tenné. Ők a legfogékonyabbak minden új iránt, hajlandók tanulni hibáikból is; hívei a teljesítmény szerinti elbírálásnak, tudásuk korszerűbb, mint az idősebbeké. Kezdeményezéseiket: a függést felszámoló, az egyenlőséget és a mellérendelődést hirdető elgondolásaikat és törekvéseiket könnyű közüggyé tenni. Együtt kell kilépnünk korábbi szűk cselekvési-gondolati „celláinkból”, globális szemlélettel lokálisan kell tevékenykedni. A tudás-jólét-szabadság-egészség elérése közügy, és a világtörténelem eddigi legáltalánosabb tanulsága; a cél sem kisebb, sem nagyobb csoportokban; nemzeti vagy osztályalapon, de sem egyénileg, sem pedig nemzedékek keretében nem érhető el, hanem csakis együttesen.

Az eddigi ifjúsági mozgalmak eszméi és eredményei arra vallanak, hogy fiataljaink már felkészültek jövőjük érdekében a múlt és a jelen korrekciójára. Ameddig gyermekek születnek és fel is serdülnek ifjakká, addig mindig lesz remény az élet folytatására és minőségének megjavítására.

51