Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 5. szám - Metaforák helyzetünkre - Katona Imre: Mi van ma, mi van ma…? (Fejlődés - válság - rendszerváltás és az ifjúsági mozgalmak)

pofád! — a nomád nemzedék és hasonlók. Minden korosztály — mint oly gyakran a történelemben — új és nagy nemzedéknek vélte magát, mellyel új korszak kezdődik. Ha pedig a hagyományos és „felmondott” értékrend helyébe nem lépett egy új, a társadalomból való kamaszos kilépés már romantikus csövezéssel és veszélyes ún. szipózással párosulhatott. A korábbi érintkezési és együttélési szabályok felrúgásával kamaszos szubkultúra alakulhatott ki, ez több modern filmnek is témája (pl. a Hair, Eper és vér stb.). Mindez már nem egyéni, hanem társas jelenség, és a nagyvárosi galerik belső életében egészen torz formát is ölthet (vö.West Side Story), ahonnan már csak egy lépés a kábítószer, az alvilág, a maffia felé. Ez azonban már nem serdülőkori, hanem ifjúsági és felnőttkori jelenség; e marginális helyzetekkel ezúttal nem foglalkozunk.

A történelem fintora, hogy a forradalmakat és az egységesülést nem az ún. szocialista tömb országai, hanem a fejlettebb Nyugat produkálta, ezzel talán eléje is ment saját hasonló és elvárható földrengéseinek, és ebben az ösztönös-tudatos folyamatban kimond- va-kimondatlanul, feltétlenül hatott a szocialista tábor léte, annak inkább képzelt, mint valós vívmányai, s a világméretű leszámolástól való páni félelem is Nyugaton. A fejlett országokban, a kötetlenebb ifjúság körében előre lezajlott mindaz, amit a világpolitikai globális és kontinentális szövetségi rendszerek, a közös piacok és hasonló összefogások segítségével most próbálnak realizálni. Az csak természetes, hogy ezek a mintegy megelőlegezett változások egészen sajátos módon jelentkeztek: nem vallásos köntösben, mint a közép- és az újkori mozgalmak, nem is népi-nemzeti vagy pártkeretek között, hanem nemzedéki körben. Ma még a proletárnak is van vesztenivalója, legfeljebb az ifjúságnak nincs, mely szerint nem is várhatnak kedvező fordulatot elődeiktől, miután az idősebbek eddig még minden egyes lehetőséget gondosan „elrontottak”. Ha eddig csak a Világ kettéosztása „sikerült”, ők nemzedéki alapon egyesítették újra; a belső széttagoltság felett is próbáltak úrrá lenni. Tagadás és igenlés, szakítás és folytonosság szervesen fonódik össze ezekben az ifjúsági mozgalmakban, melyek magukkal sodorták a serdülőket, némi késéssel a még nem idős felnőtteket, és bár látszólag felszínes és formális eredményeket értek csak el, alighanem jobban meglátták a jövőt, mint a kortárs és hangadó felnőttek. Az ifjúsági mozgalmak utóbb sorra lecsillapultak, de ennek arányában kezdtek a célkitűzések is lassan-lassan megvalósulni. Önérvényű harcaik már-már anarchiába torkollottak, pl. a mozgalom „hullámhegye” Párizsban, ahol viszont megvolt a több nemzedékre kiterjedő tömegbázis, sikerült részeredményeket elérni.

A legfejlettebb ókori tételes vallások: a zsidó—keresztény—mohamedán feltűnő tér- és időbeli közelségben, a civilizáció közel-keleti bölcsőjében alakultak ki; a keresztény reformáció is Európa legfejlettebb központjából indult ki, törvényszerű tehát, hogy napjaink ifjúsági mozgalmai sem valahol — mondjuk — Brazíliában kezdődtek. A legfejlettebb országokban az ifjúság hagyományos élet- és értékrendje gyökeresen megváltozott, ún. ellenkultúrája azonban csak részben új, több szempontból is hagyományos, népi: néger,vidéki, vadnyugati, ill. orientális, nálunk pedig paraszti elemekkel átszőtt. Elsősorban Angliából és az USA-ból kiindulva fonódtak egybe ezek a szálak, s tovább színezhették más országok fiataljai is. E mozgalmak hátterében zajlott az első-második-harmadik ipari forradalom, másként a tudományos-technikai forradalom állandósulása, vele párhuzamosan a zöld, vagyis az agrárforradalmak hasonló sorozata, ezek nyomában olyan termékbőség, amely a fejlett országokban kiiktatta a puszta megélhetési gondokat; s bár nem következett be vagyoni-társadalmi kiegyenlítődés, a munka jellege veszített egyhangú gépiességéből, és sok idő szabadult fel. Nyugaton nem kell mindenkinek mindig dolgozni, a fiataloknak azonnal munkába állni, tanulhatnak tovább: milliós tömegek szereznek felsőfokú képzettséget és jó esetben műveltséget is. A képzettséget időnként átváltják, vagyis megváltoztatják, a választott pálya és a pár (élettárs) nem egész életre szól. Akik termelőmunkát végeznek, kevesebb szorgoskodással, erőfeszítéssel és rövidebb idő alatt is többet keresnek, mint közvetlen elődeik; bár ez utóbbiak nem mindegyike vonatkozik pl. a japánokra. A nyugati termékbőség kialakította a használd és dobd elvén-gyakorlatán alapuló, ún. fogyasztói társadalmat, öncélúvá tette a termelést. Fokozódott a tömeges

49