Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 5. szám - Metaforák helyzetünkre - Katona Imre: Mi van ma, mi van ma…? (Fejlődés - válság - rendszerváltás és az ifjúsági mozgalmak)

Napjainkban gyermekek, serdülők és ifjak szinte életkori korlátozás nélkül birtokukba vehetik a második és a harmadik ipari forradalom számtalan vívmányát: tv-t, videót, különféle számítógépeket stb. Csaknem mindenki azonnal be tud kapcsolódni a modern világáramlatokba, közben azonban csökken az olvasási kedv és készség, kevesbedik az önkifejezést is elősegítő beszélgetések, eszmecserék időtartama; a felsőbb matematikai tudás alól gyakran hiányzik az alapműveletek gyors és hibátlan elvégzésének gyakorlata. A tv- és videoműveltség és ideál eredménye a teljesebb technikai tájékozottság, de ugyan­akkor nemcsak ebben, hanem sok minden másban is kialakul egy bizonyos tv-függés, mely rabul ejti a társadalmat szinte korkülönbség nélkül. A legfőbb fórum a tv és a rádió, ennek állandó hallgatása-nézése bizonyos passzivitásra is szoktat. A tv-programoktól való részle­ges elszakadás és a tömegméretekben kapható videokazetták önálló használata is csak névleges szabadságot jelent, mert a videoprogramok „fiatalosak” ugyan, de eléggé egysíkú- ak is: a régi mesei és ponyvái hősökhöz hasonló típusú superman-ek küzdenek mindenféle gonosz ellen; e mindenre képes hősöknek nincs magánéletük, folytonos cselekvés a sorsuk; ezek az ideálok a való életben még kevésbé követhetők, mint a régi vitézek, vagy akár a mai sportolók, művészek és tudósok. E típusemberek mindig és mindenütt veszélyhelyzet­be kerülnek, mintha az egész Világ ellenséges terep lenne; általában a jók oldalán harcolva győzik le a gonoszt, de hogy a két tábor voltaképpen miért csupa jóság, csupa gonoszság, arra alig van érdemi-valós magyarázat. Még jó, ha a gonoszok nem azonosak a feketékkel, vagy más, a köztudatban amúgy is szereplő „ellenséggel”. A bemutatott kalandok szélsősé­ges rombolásokkal járnak, s mindezt egy olyan társadalom fiataljai nézik, amelyben ezek­nek a tárgyaknak már-már önmagukon túlmutató szerepük, jelentőségük van, és elveszté­süket vagy hiányukat jobban fájlalnák, mint a műveltség hiányát vagy az egészség (részle­ges) károsodását. E technicizált társadalomban a jövő is egyoldalúan alakul. A tudományos-fantasztikus sci-fikben a mindenki harca mindenki ellen kivetítődik az űrbe, ahol nincs fű, fa, virág, nem dalolnak a madarak, nem mutatkozik meg az ember és a természet testvéri közelsége, s még kedvenc háziállataink sem kísérnek el bennünket e sivár tájakra. Bár ezektől az utópisztikus történetektől nem tagadható meg a szellemesség, a ponyvái ízeken túl semmi mást nem kínálnak. Mennyivel színesebbek a különféle ufókról, a képzeletbeli űrlényekről szóló töténetek és más bolygókról érkezett üzenetek, szinte kipótolják a másvilágba, a szentekbe és a csodákba vetett korábbi hitet. Mindmáig egész társadalmunk szentül meg van győződve ezek valós létezéséről, és még azok az amerikaiak is rokonszenvvel vannak a többnyire fura, csúnya, gyakran majomszerű, szőrös, félig állatinak képzelt lények iránt, akik netán ellenszenveznek saját négereikkel. Az új műfajok hatására némileg visszaszorultak a tegnapiak: pl. a nemrég még olyan népszerű képregény, az állóképes diavetítés, a mozi stb. Az otthon is vetíthető állóképeken ún. buborékszövegekből lehetett megtudni az eseményeket és a szándékokat, bár a figurák ezekben is már emberfeletti képességű típusok voltak. Előtérbe kerültek a különféle számítógépes játékok, melyek ritkán tanítanak — pl. a helyes közlekedésre —, sokkal inkább szórakoztatnak, állandó jövedelmet biztosítva a tulajdonosnak. Ezekben kétségkí­vül aktivizálódhatnak gyermekek-serdülők és ifjak, gyorsulhatnak reflexeik, fejlődhet kombinatív képességük, ám a gombok nyomogatása magától a „kinti”, tényleges cselek­véstől és a hosszabban tartó mérlegeléstől fel is menti őket. A „játék” többnyire karambol­ból, lövésből és bombázásból áll, az ifjonti képzeletnek alig van helye. Mindezeket egybe­véve azonban akarva-akaratlanul is az életre való felkészítést szolgálják: e gépezetekhez sok ügyesség és számítás kell, azonkívül gyors cselekvési-gondolkodási, főként kombinatív készség; a fiatalok megszokják a modern technikát, beletanulnak a matematikába, ismer­kednek idegen emberekkel, nyelvekkel, s mindezt a valóságban is kiegészítheti a világjárás. Míg régebben a serdülők többsége — önvédelemből — szinte saját kis „barlangjába” vonult vissza, ma inkább kitárulkozik a Világ felé, komolyan érdeklődik könnyen megsze­rezhető ismeretek, és jóval nehezebben követhető értékek iránt, tanul és eközben halad előre. Épp e külső-belső viharokkal jellemezhető korban és életkorban válik gondolkodása 47

Next

/
Thumbnails
Contents