Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 5. szám - Metaforák helyzetünkre - Katona Imre: Mi van ma, mi van ma…? (Fejlődés - válság - rendszerváltás és az ifjúsági mozgalmak)
sen új, annál több volt a formális elem, és nemcsak a különállást—együvé tartozást egyidejűleg kifejező viseletre és jelvényekre gondolok, hanem pl. olyan esetleges, súlytalannak tűnő jelenségre is, mint amilyen pl. a szinte semmire sem jó Coca-Cola: az érintett korosztály tagjainak egy része ugyanis ennek feltűnésétől számítja az újat, a fordulatot. Előbb azonban nézzük meg az „új”-nak a serdülők, ifjak életében való jelentkezését, majd ennek ideológiai alapjait és művészi vetületét! Kettéosztott világunktól majdnem függetlenül változott világszerte a serdülők és az ifjak társadalmi helyzete. Egészen a közelmúltig a növekedés, a biológiai érés végső szakasza nagyjából egybeesett a munkára való alkalmasság, a szakképzettség megszerzésének idejével, valamint a családalapításra való alkalmassággal is. Korábban a család-társadalom-államegyház többé-kevésbé együttműködve tette sínre a fiatalokat, akik elszakadtak a korábbi, függőségeket jelentő „köldökzsinór”-tól, és megkezdték önálló pályafutásukat. A párhuzamos vagy az egymást szorosan követő „menetek” azonban a legutóbbi évtizedekben áttolódtak az ifjúkorra, mely maga is meghosszabbodott, mintegy megnyújtotta a viharos kamaszkort is, az ösztönös-tudatos mozgalmak az ifjak vezetésével magukkal sodorták a serdülők tömegeit. Mindebből számtalan ellentmondás keletkezett: pl. előbb fejeződött be a szexuális érés, mielőtt a fiatalok önállósulhattak volna; a két nem viselkedése, öltözése és gondolkodása közelebb került egymáshoz, pályák „nőiesedtek” el, a nők kényszerűen vagy önként elszakadtak a családi, háztartásbeli teljes függőségtől, másikat voltak kénytelenek vállalni helyette, így mindkét nem elemi szabadságvágya főként az addigi szexuális tilalmi szabályok feloldásában látta a kiutat, és ezt Nyugaton tudatosan is forradalomnak tekintették. A valóságban a hosszan elhúzott pálya- és párválasztást ideiglenes megoldásokkal, különféle „pótszerekkel” voltak kénytelenek áthidalni, a tudatos mozgalmakra pedig inkáb volt jellemző a múlt-jelen tagadása, a társadalomból való tömeges kilépés igénye, mint valóban átfogó és elérhető programok. A társadalmi egyenlőség gyakorlatban is megvalósult eszméje, a feltétlen békeszeretet és több más „programpont” feltétlenül nagy társadalmi hatást is gyakorolt, erre alább még visszatérünk. „Keleten” pedig mind az 56-os magyar, mind a 89-es kínai szabadságharcnak az ifjúság volt a fő ereje. A serdülők életében az új technikai eszközök használata elsőrendű fontosságúvá vált, elfogadták az új stílus- és formaváltást, szinte sűrítve élték meg a történelmi-társadalmi- egyéni fejlődés menetét, a tudományos és a közgondolkodás fejlődésének gyorsuló (inga-) mozgásait, bizonyos alaplépések önálló megtételét, egy új világlátás győzelmét a korábbi, ún. régi felett: mindenfelé szabadabb, nyitottabb határokkal; továbbá a régi és az új nézetek rendszerének magasabb szinteken történő összefonódását. A serdülők is mások akartak lenni, mint korábban, amikor „csak” gyermekek nem akartak többé maradni, ehhez az ifjak segítségével ők is kitágították az adott társadalmi-korosztálybeli-szervezeti kereteket, e körökön belül ők is megteremtették a faji, vallási, valamint osztályok és nemek közötti egyenlőséget. Felelevenítették a megtagadott múltból a számukra elfogadható elemeket, igyekeztek előbbre hozni az oly sokszor ígérgetett „szebb” jövendőt. Elmosták a határokat a tudományok és a művészetek között. Nem fogadták el a gyári tömegtermelés és az egyéni alkotókészség egymást „kizáró” ellentétét, ezzel együtt tagadták meg a termelés a termelésért fogyasztói elvet. A polgári összkomfortot is „felfüggesztették”. Megszüntették a művészetek, főként a zene korábbi arisztokratizmusát. Nemzetközivé tették a divatot, az egymással való érintkezést. Sokszor előre megszerezték azokat a jogokat, amelyek lassúbb fejlődés esetén később, idősebb korban illették volna meg őket. Viseletűk, jelvényeik, viselkedésük révén is kifejezték, hogy hátat fordítanak a felnőttek társadalmának. A határokba azonban ők is beleütköztek. * * * 46
