Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 5. szám - Metaforák helyzetünkre - Katona Imre: Mi van ma, mi van ma…? (Fejlődés - válság - rendszerváltás és az ifjúsági mozgalmak)
Katona Imre Mi van ma, mi van ma . . .? Fejlődés — válság — rendszerváltás és az ifjúsági mozgalmak _M.mindenkori társadalmi változások mozgását elsősorban talán fiataljaink körében követhetjük nyomon: ők reagálnak legérzékenyebben minden újra, legkönnyebben manipulálhatók, és nekik kell felkészülniük a változó-változott viszonyokra. Ezúttal főként a rájuk jellemző tömegjelenségekre és ösztönös-tudatos mozgalmaikra vetünk néprajzinépművészeti szempontból egy futó pillantást, éppúgy megkeresve a gyökereket, mint a megszületett újat, és az így kapott mozaikokból próbáljuk kirakni a jövőképet. (A gyer- mek-serdülő-ifjúkor különválasztása miatt bizonyos átfedések, ismétlődések adódnak.) Hagyományos törzsi, faluközösségi és ipari forradalom előtti társadalmakban a fennmaradás és az ismétlődő folytatás az alapvetően közös cél, ennek megfelelően a fiatalok életkori sajátosságaik szerint fokozatosan beletanulnak, betagolódnak egy mindenkire kötelező rendbe, mely a mindennapos köszönéstől kezdve egészen a párválasztásig megszabja magatartásukat és gondolkodásukat. A folyamatosság megköveteli a már kialakult munkamegosztásba való beilleszkedést is; a társadalom szinte tévedhetetlen pontossággal előre kijelöli az egyén helyét, e pályáról nem tanácsos letérni. Egyénenként a korábbi gyermekkori teljes függés lépésről lépésre lazul ugyan, de valódi függetlenséggé vajmi ritkán válik. Mindez megkönnyíti a tájékozódást, ugyanakkor meg is nehezíti a határozottabb, színesebb egyéniség kialakulását, valamint a változatosabb jövőkép kialakítását is. E hagyományos fiatalság vágyképe rendszerint nem terjed túl a látott, hallott példaképek minél hívebb követésén, legfeljebb egy-egy becsvágyó, még azoknál is jobb vadász, harcos, paraszt, ill. a családban apa vagy anya akar lenni. Kivételek persze mindig voltak és vannak, mint amilyenek pl. a varázslók, az énekesek, a mesemondók és más előadók, művészkedö, lázadozó hajlandóságú egyéniségek, de ezeknek is részt kell venniök valamilyen termelőmunkában. Szerepük majd mindig alkalmi és kibontakozásuknak is gátat vetnek a közösségi elvárások. Csakis viszonylag kései, fejlettebb fokon válhatnak hivatásosakká, ennek viszont az a feltétele, hogy kifejlődjék a társadalmi munkamegosztás, haladja meg a nemek és a korcsoportok közötti együttműködést. Mindehhez már tagoltabb társadalom, a falu-város szerepének elkülönülése és az államélet előzményei szükségesek. Mozdulatlan vagy lassú mozgású hagyományos, zárt, kisebb közösségek fiataljainak jövőképe és vágyálmai tehát meghatározottak és egy már bejárt pályán haladnak. A gyorsuló idő előbb mozgósítja az ifjakat, akik szinte magukkal sodorják a serdülőket, és a változás némi késéssel éri el a gyermekeket. Mindenesetre a tagoltabb társadalmakban a legapróbbak — attól függően, mennyit ismernek meg a nagy társadalomból, s mennyire éri el őket is a változás szele — már nem feltétlenül szülői pályaképet képzelnek maguknak, hanempl. tűzoltók, postások, rendőrök, katonák, ill. apácák, ápolónők és hasonlók akarnak lenni. Evek múltán tágulhat a kör: belép a kalóz, a cowboy, a felfedező, az űrhajós és sok más. Nagyobb gyermekek néha meg is kísérlik álmaik idő előtti megvalósítását: pl. többen összefogva elindulnak az őshazát megkeresni, új világrészt, de legalábbis új óceáni szigetet 44
