Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 5. szám - Metaforák helyzetünkre - Balassa Péter: Ablak-Zsiráf (A helyzetelemzés néhány feltételéről)

musok martalékává, ez lenne a pusztulás. Nincs szomorúbban nevetségesebb annál, ha a provincia a saját impériuma, ha a rész erőszakosan (önigazoló módon) az egész univerzalitására tör. Ez a tragikus tréfa nemcsak a nemzeti, az etnikai, hanem a vallási, a racionális, a politikai, a kisebbségi (legyen az nép vagy politikai elit, „titkos társaság”) dimenziójában is lezajlott és zajlik most is. Tanulság van elég. Gondolom végül, hogy a nemzet autonómiája az ember valóságos antonómiája nélkül — szó.

Nem gondolom, hogy mindezzel tisztáztam akár csak a vita, a párbeszéd mibenlétét, határait, feltételeit, hogy tehát mi az, ami kívül van, s kívül kell, hogy legyen rajta; ez maga is a vita előkészületéhez tartozna. Nem gondolom tehát, hogy a fentiekkel valami különlegesen eredetit stb. mondtam volna, vagy hogy ez „megfogadható” és „akkor majd jobb lesz”, csupán jeleztem, szerintem mennyire előtte áll mindenki a feladatnak, amelynek elvégzése egyáltalán lehetővé teszi, hogy felmerüljön a többesszám használatának lehetősége. Fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy nem vagyok jobban, igazabban, elégedettebben stb. amikor e mondat és cikk végére érek, mint amikor belefogtam, hiszen nem tudom, nem látom a közös garanciáját annak, hogy ez a munka elkezdődjön, netán végbemenjen.

1992. február

38