Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 5. szám - Metaforák helyzetünkre - Tandori Dezső: „Quasi una fantasia” - avagy - Meg más művei

kén mondatom, ha ő nem, ha Utrillo fölé hajolva, se-hajolva ő többé soha? Mely korra jött másik mely kor, így? S ki mondta, mi lenne e földi vonulás lényege? Mi rendszerek válta?

Miért, hogy várom: „a kis Glaieul”, az a ló, akit — váratlan? — átvett az egyes számú istállózsoké, Dominique Boeuf, és a derby-ló, a majdnem biztos favorit, a kettes számú lovassal ment, és fejjel nyert végül a kis Glaieul, miért, hogy várom: indul-e az első longchamp-i versenyen az idén? És mit csinál: miért várom? Miért nincs ennek köze a Le Journal „ó bár tudnék lóul dalolni” kezdetű versszakához? Ez miért valami „az-ami”? Miért meséltem ma délután azt, hogy az egyetlen tisztességes íráskezdés elfogulatlan stb., az lenne a részemről, hogy valakik bemennek azon a kapun, elfogadják a pálya kapuja mögött a versenynap szabályait, a hét futamban kell megalkotniok, ami alkotható — legyen bármi a háttér aznap, ha van háttér . . . undok kifejezés . . .legyen bármi a „leosztás” stb., a diszpozíció .. . azon gesztenyefák alatt, ama tribünlépcsők tövén stb. kelljen megcsinál - niok, ami úgy történik meg, hogy akkor hát megtörtént, beleadják életük minden tapasztalatát, ama pillanatban érvényessé váló vágyát, odaadásukkal vezéreltetik minden tétjük, megfontoltságuk tartja vissza őket kockázatoktól, kockáztatnak, ha még a józan ész is azt diktálja, hogy „mi bizonyosságosabbat várhatsz? az egek trombitái harsanjanak meg? vagy a már lefutott verseny után akarnál csak fogadni?”, tudják netán, hogy a villany-égős eredményjelzőtábla betonjának túlfele lila-borostyános, ismerjék esetleg a pálya főbejáratán kívül a hátsó bejáratot is, ahol a görögök sátra van, alkalmi, lacikonyhás, kolbásszal és sült burgonyával, mustárral, vagdalt-hússal, borral, sörrel, s amit veszel, nem kell ott megenned — a gesztenyelombok alatt —, beslattyoghatsz azzal, anélkül, eme hátsó bejárat aluljáróján, el a pálya íve alatt, kibukkanhatsz a túlsó kanyarnál, valóságos, nagyon valóságos, máskor alig látod, kis zászló leng, piros-fekete háromszög, mint a hajók lobo- gócskái, az akadálynál, patak folydogál, leheveredhetsz, verebeknek enni adhatsz, kár lenne társasággal elrontani, de hát a széles sövény mögött egész kis elkülönülde vár, pokrócot terítenek le ily más helyen mások, nézheted a szemközti házak sorát, aztán átballaghatsz, újabb alulvezetésen át, a főtribünhöz, a felvezetőkörhöz. . .de miről is beszéltem? Érzékletes élmények átfoghatatlanja vár, természetes hát, hogy nem akarhatod teljes szívvel: emez vagy amaz okért vájnák elő fejed rőt agyagból, hántanák le róla a rétegeket, feküdnél ott ruhafecnisen már .. .netán valaki mégis megvette neked a Villiers úton a kis fanyelűt, s netán volt egy ilyen „fél délutánra való” rossz pillanatod . . . Ám a rossz pillanatok kibeszélése, bármi bizalmasan, sem megoldás; nem élhetsz ilyesképp lehetőségekkel, ilyesképp csak mások visszaéléseit fogadhatod el, még mindig jobb, ha így váltasz, és nem állsz le, de valamit leállítasz, valaminek épp a netovábbja adódik abból, hogy a nagyon földközel valóban „ne tovább”.

Nem fogsz értekezéseket írni becsületről, igazságról, megvédendőkről, nem fogsz belemenni más mód közelküzdelmekbe, mint hogy „nagyon szépen köszönöm”. Lásd Szép Ernő és Philip Marlowe.

Ennyi erről elég.

Mi még?

Holnap elgyalogolok a Lánchídtól a Lehel piac túljáig, onnét a Margit-hídon és Mártírok útján és a Széna téren át a Krisztinába, és az Alagúton, melyet főleg azóta kedvelek gyalogosként, mióta a szennyezettsége miatt a gyalogosforgalomnak nem ajánlott — de hát én megannyi régi rendet vágtam itt, engem ebbe vágtak bele, itt jártam általánosba, gimnáziumba —, igen kedvelek. „Kedvelek”, na, ja. A gyaloglás ingyen van, adómentes is. Nem mindenki ér rá stb. így gyalogolni, hallom. Persze, de engem már az zökkent ki a magam rendjéből, hogy bárhová is el kell mennem így reggel. Tegnap reggel megírtam két gyerekverset.. . kiötöltem három rajzverset. . . elintéztem 17 levelet... elhatároztam hét küldeményt... írtam 5 oldalt. .. írtam 7 oldalt. .. lefordítottam 1 oldal angol verset. . . megfeleltem egy követelménynek egy szonettel. . . este nyolckor lezuhantam az ágyra, éjszaka felébredtem fél háromkor, Szpéró halálára nem gondoltam érzelmeskedve, a márcos borból nem azért ittam, mert a megannyi elfogyasztott üveg után vágytam még

31