Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 5. szám - Metaforák helyzetünkre - Tandori Dezső: „Quasi una fantasia” - avagy - Meg más művei
Metaforák helyzetünkre Tandori Dezső „Quasi una fantasia” — avagy — Meg más művei Albert Pálnak, régről X JL „más” — nem valaki más. A más itt dologi. Jelenti: egyéb. A mű kibillent, mint az idő: nem ő „maga”. Bármit mondok, mögötte a rontás, nem hogy „oka van, oka van”, mint az úgynevezett nyugati kultúrában vagy civilizációban, nem, a rontás ez: mit akar vele vajon? mire céloz? a dolog mit „jelent”? Ez a jelentősdi, itt nem is említendő, az egyebekbeni jelentéktelenséget értékeli és tolja fel: mert jelentése van, épp ezért jelentős, jelentő, jelent, jelentékeny etc. Mikor honnét nézve épp. Mögötte bárminek a rontás, hogy „itt és most”. Mintegy ál-örökvaló, öröklődik át a jelen ideje és a közvetlenség tere, a vélt jelen-idő és a vélt valós-tér, hogy kétessé, legalább kételyessé tegye akár az evidencia-jegyű cselekvést — gondolatot — is. Témánkban ugyanis legföljebb a gondolat a cselekvés, más tevőlegességről szó sem lehet. Zsurnálos lenne itt az úgynevezett Lettvista verset idézni, hagyjuk önmagunkat: Kedv tetv lew. A címet lehet ily konkretista fogódzóul elfogadni legföljebb: bármi „művet” művelünk, a kétségesség helyzetében nincs azonossága, az már „más” mű. Weöres azonban egy más korban mondta ezt az e korra érvényeset: „a hettita a hettita különös nép a hettita azt hiszi minden hettita mindenkiről hogy hettita” — ezt Nemes Nagy Ágnes, Ottlik Géza etc. idézte 1957—58 táján, és értettük, kire értsük, miközben az örökvaló kategóriái is valának érintve vele. Mindazonáltal... (És még nem is mondtam: valami „nációs” körkérdéshez idézem elő a Weöres-féle Le Journal-1, s az alábbi, szintén mestereim által citált sorokat: ,Jurcsa madár a sirály azt hiszi minden sirály ha jön egy másik sirály az nem igazi sirály” —.) Nekem vajon mi volt, és hol, a „nacionálém”, s nem voltam-e „majom”, mikor e versszakok hallatára — a hallásukra, azokra az időkre etc. — azt gondoltam csak: ó, Istenem, micsoda évek voltak... mennyire evidens volt nekem a világ ... anélkül, hogy tudni akartam volna, hogy tudnom kellett volna, pontosan hová szűkíttetve élek, nem, kölyökku28
