Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 5. szám - Áprily Lajos: Károly úr és a kolostorrablás; Péter úr tengeri utazása; A kis hajós; Kis Kata, Szép Anna; A két királyleány; A hárfa hatalma (balladafordítások)
Katát ifjú királya így szólította meg: Légy az enyém, jutalmad szép ló s arany nyereg. „Szép ló s nyereg, királyom, ó, nem való nekem. Add ezt királyi nődnek s hagyd meg becsületem.” 5 másodszor szólt királya: Hallgass meg, kis Katám, légy az enyém, jutalmad egy aranykoronám. „Aranykoronád, királyom, ó, nem való nekem. Add azt királyi nődnek s hagyd meg becsületem.” S harmadszor szólt királya: Kis Kata, hallod-e? Légy az enyém, jutalmad királyságom fele. „Fele királyságod sem való, király, nekem. Add azt királyi nődnek s hagyd meg becsületem.” Ha nem hallgatsz szavamra s az enyém nem leszel, szöges hordóba tesznek s szép tested úgy vesz el. „Ha testemnek parancsod szöges hordót hozat, angyalkák látni fogják ártatlanságomat.” Szöges hordót gurítnak s Katát belévetik, s az apródok parancsra körben hengergetik. De két fehér galamb jött, az égből szállhatott, vitték Katát magukkal s most hárman vannak ott. Szép Anna Szép Anna a tengerpartra lement, hogy körben messzire nézzen. Odajött hozzá egy ifjú király s így üdvözölte merészen: „Köszöntelek, Anna, te szép hajadon, köszöntelek, Anna, virágom. Jönnél-e távoli földre velem s lennél-e a mátkapárom?” Nincs erre jogom, te ifjú király, ne hívj, mert nem tehetem meg, sok szem figyel és vigyáz reám, sokan óvnak és szeretnek. Vigyáz az apám, vigyáz az anyám, s aggódik a húgom is értem, de vigyáz a vőlegényem is ám, akinek magamat eligértem.
