Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 5. szám - Bisztray György: Áprily Lajos kiadatlan svéd balladafordításai
Áprily Lajos kiadatlan svéd balladafordításai ^ JL hatvanas évek elején a Magyar Rádió irodalmi osztályának külső munkatársa voltam. Az akkori helyettes műsor szerkesztő: Papp Zoltán, különösen Észak-Európa Magyarországon kevéssé ismert nyelveiből fordíttatott velem elbeszéléseket, hangjátékokat. 1965 elején osztálya két hangszalagból és vékony kisérő kötetből álló gyűjteményt kapott, amely egy, a svéd rádió által összeállított balladaműsor anyagát tartalmazta. Papp Zoltán fölkért, hogy készítsek válogatást a tetemes kollekcióból. A program részleteit rám bízta. Áprily Lajos családi ismerősünk volt. Édesapámat, dr. Bisztray Gyulát 1918 és 1920 között a nagyenyedi kollégium felső gimnáziumi osztályaiban tanította, az önképzőkör tanárelnöke (apám pedig diákelnöke) volt, majd a húszas években kiadói, azt követően évtizedes baráti kapcsolat fűzte össze őket. Mikor egyetemi (államvizsgái) dolgozatomat írtam Ibsen verses drámáinak magyar fordításairól, Áprilyt is kikérdeztem két Peer Gyn-t fordításáról. Bár Skandináviában sohasem járt, sokoldalú nyelvtudása lehetővé tette, hogy ha nyersfordításra, német fordításra támaszkodva is, de követhesse az eredeti szöveget. Számomra azonban még fontosabb volt az a meglepő lelki ráérzés, amellyel Erdély szülötte magyarra ültette egy másik archaikus népi hagyományú, természeti képvilágban gazdag európai régió egyik kiemelkedő kultúrtermékét. Tudtam, hogy az általam kiválasztott hét svéd balladát hozzá hasonlóan senki sem volna képes lefordítani. Áprily aránylag könnyen beleegyezett kérésem teljesítésébe, bár nyilvánvaló volt, hogy apámhoz fűződő barátsága sokat nyomott a latban. Először 1965 februárjában beszéltem vele a tervről. Ezt követően elvittem neki az eredeti balladákat: mint kiderült, ezek szövegét nekem kellett a magnószalagok többszöri meghallgatása után leírnom, mert a mellékelt könyv nem közölte őket. Egyidejűleg (megbeszélésünkhöz híven) nyersfordítással láttam el, mely megjelölt minden nyelvi kétértelműséget, valamint kevéssé nyilvánvaló ironizálást vagy kulturális utalást. Kiváló formaérzéke miatt majdnem fölösleges volt ugyan, de azért a szó tagszámot, versmértéket és rímet is megjelöltem az eredetiben. Március végére elkészült a fordítással, amihez én összekötő szöveget írtam, Áprily költői teljesítménye iránti tiszteletből rövidre fogva mondandómat. Áprilisban aztán leadtam a rádiónak a programot. Életem sora úgy alakult, hogy 1965 őszén külföldre utaztam, ahonnan csak több mint egy évtized múltán tértem vissza, látogatóba. Áprily vei még 1965—66-ban néhány levelet váltottam, aztán megszakítottam a kapcsolatot, mert akkoriban még nem volt kívánatos magamfajta „disszidensekkel” levelezgetni. A rádiónak készített Áprily—Bisztray-féle műsor sorsáról semmi adatom sincs, mert a pár éve elhunyt Papp Zoltánnal sem leveleztem: elfoglaltsága miatt ő sose írt nekem. Ellenőriztem Áprily összegyűjtött verseit, fordításait, és amennyire módomban állt, az elmúlt negyed évszázad magyar irodalmi folyóiratainak mutatóit is. A jelek szerint a balladák mindeddig nem láttak nyomdafestéket. Mint annak idején, most is úgy érzem, hogy legjobban teszem, ha kulturális utalások nélkül közlöm a fordításokat. Néprajzkutatóknak, kultúrtörténészeknek 20
