Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 5. szám - Dimcso Debeljanov: Aranyhamu; Napraforgók (versek - Utassy József fordításai)
Dime so Debeljanov Aranyhamu Én templomom rejtett bejáratához titokzatos úton vezettelek — szűz titkaim megöltem sorra, látod, és rádbíztam egész életemet. S mondtam: — Végy gyümölcsöt gyümölcs után, neked szedett mind, más által nem ismert — néma égbolt alatt, bús éjszakán, amikor mosolyban fürdik a reggel. Gyere, vess meg füstöt, pislákolást — légy a legelső tűzé önfeledten, vak félelem ne zavarjon, ne bánd, rajtunk nem fog ki a szomorkodás! — Tudd meg, aranyhamu mindig marad lenn, ha a tűzben elszáll az ifjúság. Napraforgók Ó, lám hová, hová vezettél, ígéreted parancs volt valaha, viharos győzelmet sosem szereztél, s hol a szerelem piros parazsa. Búsulásom kertje most néma, sápadt, ábrándjaimnak csüggedt klastroma. Árvák a napraforgók, hallom a sóvárgásaikat, reggel, utánad. Az én kísértésem kinek is kellett? Miért a koldusbot, miért büntettek — nem tudom. Időm irdatlan egét fekete titok vonta be, a barbár, és küld nekem nappalokat meg éjt, miket csak ő, a Nő rabolhat el már. Utassy József fordításai 19
