Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 5. szám - Tari István: Előttünk a múlt! (vers)
Tari István Előttünk a múlt! ott ültem vacsoraidöben egy elöregedett népcsoport fiaként a szegényházban ahová inkognitóban egy hölgy kísérőjeként érkeztem aki külföldön élő elvált anyja idős barátját látogatta meg és hagytam hogy kabátom teleszívja magát a húgy szagával az olcsó cigaretták szagával az árvaság szúrós szagával mely örökös krákogásra öklendezésre késztet a képernyőn harctéri jelenetek váltogatták egymást messziről a habzó szájú bemondót is hallottam akinek minden második szava a népirtás volt az öregek ágyukból két kézzel kaptak az elébük lökött vacsoráért mely egyeseknek az utolsót is jelenthette és muszáj volt ott újból arra gondolnom hogy a háború csak az ágyban — nem a szegényháziban a családiban — nyerhető meg és nem a harctéren ahol csupán a hullabűz diadalmaskodhat ott ültem vacsoraidöben a televízió háborús zajában a mohó szegényházi cuppogásban a megnyíló fogatlan lukak gőzölgésében figyeltem föl rád aki percekig kísérleteztél azzal hogy meggörbült alumíniumkanaladdal melyből minduntalan kirázódott a lé
