Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 5. szám - Tari István: Előttünk a múlt! (vers)
remegve eltaláld a szád és annyira bámultalak hogy az egyik betévedt takarítónő teli szájjal szellemeskedve lépett hozzád középső ujjával a könyököd alá nyúlt hogy végre eltaláld a saját szádat magyarul hálálkodtál neki akkor már biztos voltam abban hogy a legdélvidékibb magyar aki hiába keresi aki egész életében hiába kereste a saját száját tán ezért mondott ezért mondhatott le megfontoltan a távlatokról az utódairól tán ezért múlatta el a jövőjét időnként az anyaország — ahová nem juthatott el — fővárosának közismert találkahelyeiről villamosmegállójáról óbégatva úgy hogy nyugodtan leírhatnám a legújabb jelmondatot ELŐTTÜNK A MÚLT! ha nem utálnám annyira a többes szám első személyének garázda használatát amit a sajtó művel ott ültem vacsoraidőben egy leigázott népcsoport fiaként a szegényházban ahol gondolatban azokat az erdélyi testvéreket sem kerülhettem ki akik a nyugati világ szemetével díszítik otthonaikat és fülemben a júdáscsókok csattogásával néztem a vacsorát mely egyeseknek az utolsót is jelenthette mely kifordult a szájból kirázódott a kanálból mint az árulás mely félig megrágottan sodródott a hajnali kakasszó felé 4
