Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 4. szám - Pünkösti Árpád: Rákosi - A hatalomért, 1945-48

kapcsolata, hanem olyan érintkezési mód, ahol éppúgy természetes, hogy a Halas mellől nem lehet elhagyni az elvtárs szót, mint a Rákosi mellől.” Sofőrje, Szirmai Károly (1910) ellenkezőleg volt ezzel: — Nem zavart, hogy nemigen elvtársazott, sőt azt, hogy Szirmai még bizalmasabbnak, és emberibbnek is éreztem. — Egyébként R. M. közvetlen környezetét is jobbára vezetéknevén szólította: te Révai, Kádár, Gerő stb., ők viszont általában Rákosi elvtársazták. Többekkel ilyen ötvenszázalékos, ahogy mondták, csendőrpertuban volt. Ha szellemi, intellektuális fölénye, és rangja nyújt is némi magyarázatot, különös, hogy tudtommal a pártvezetésen kívüliek közül sem szólította őt senki Mátyás bátyámnak, Matyi bá’-nak.

Tamás Aladár feljegyezte, hogy a börtönben „Matyinak szólította a tizennyolc éves Schön Rezső is.” Normái Ernő szerint a Csillagban rosszul esett Rákosinak, hogy a börtönszokásokat követve mindannyian tegezték és keresztnevén szólították. Pólyák János (1909) tudja a folytatást is: — Mikor odakerültem, őt is tegeztük, aztán egy év múlva kijelentette, szűnjön meg a tegezés. — „Vörös” (1916) szerint: — Rákosi megbízta Horváthot, hogy fél évig ellenőrizze, ki kicsoda, és ne tegeződjenek senkivel, nehogy spiclik kerüljenek közéjük. — Vadász Ferenc (1916) már csak R. M. szabadulása után került a Csillagba, és Horváth Imre, a későbbi külügyminiszter magyarázta meg neki, hogy azért magázódnak, mert egy begolyózott társuk a vita hevében elküldte Rákosit az anyja . . . Védekezni kívánva az efféle esetek ellen, azt mondta, magázódni fog mindenkivel. Magázódott is, kivéve két legrégibb fegyenctársát, Horváthot és Baksát. ’45 után aztán általános lett ez a magázás. — R. M. egyik titkárnője, Lőrinczi Auguszta (1920) mintha az ellenkezőjét modaná: — Ebben a harcos, lelkes időszakban közvetlen viszony uralkodott az egész pártban, általános volt a tegeződés, különösen a hasonló korúak között. Rákosi csak a PB-tagok közül tegeződött néhánnyal, de a különféle üléseken azok sem szólították Mátyásnak, akik tegezték. — Másik titkárnője, E. Ibolya (1913): — Csak az átkozott moszkvai népség tegeződött. — Kovács István (1911) a szűk vezetés tagja nem így látta:

— A mozgalomban először mindenkit tegeztünk, aztán figyelmeztettek, hogy tömegpárt lettünk, s ez nem megy. Az azonban százszázalék, hogy Rákosi valamennyiünket tegezett, Gerőt, Révait, Farkast, Péter Gábort, Rajkot és Kádárt is, az utóbbit biztos. Emlékszem, Gerőt, Farkast még a PB-üléseken is tegezte. — Farkas Vladimir (1925): — Apámmal biztos tegeződtek, Péter Gáborral nem. — Kádár János: „Ő börtönviselt embereknek felajánlotta a pertut, amit én visszautasítottam. Azt mondtam neki, ha akarja, tegezhet, de én, már csak az életkori különbség miatt sem tegezem vissza. (Húsz évvel volt fiatalabb

— P. Á.) így alakult ki, hogy ő tegezett, én pedig magáztam.”

Vásárhelyi Miklós: — Egyedül Révait hallottam Rákosival impulzíven beszélni. Egyik alkalommal valamiért felhívta őt Rákosi, s nem tudom, mit mondott, de Révai azt felelte: „Ugyan, Mátyás, hagyd már ezeket a hülyeségeket, amiket az apparátusod kitalál; itt a Szabad Népnél értelmes, okos emberek vannak, nem csupa hülye, mint nálad!” Ez döbbenetes volt, és biztos vagyok benne, hogy két év múlva már ő sem merte volna megengedni magának ezt a tónust. (Gerőt felhívta valami piszlicsáré ügyben: „Ide hallgasson, Gerő, maga szarházi!” — mert ő nemcsak az írókkal, művészekkel volt olyan goromba, mint a pokróc.) Másik alkalommal azt mondta a jelenlétemben Révai a telefonba Károlyiról: „Mátyás, Mátyás, értsd meg, hogy ez egy tisztességes, becsületes ember, nem olyan szarházi, akikhez a koalícióban hozzá vagyunk szokva, akik egy miniszteri tárcáért eladják az apjukat, anyjukat!” Másnál nem tapasztaltam ilyen hangnemet. Farkas szervilis volt Rákosival szemben, Gerő rendkívül tisztelettudóan tárgyalt vele, például Párizsból a békekötés idején is. Mindig Rákosi elvtársnak szólította, és ugyanilyen tónusban beszélt róla nekünk is, de hasonlóan viselkedett vele szemben Rajk vagy Kádár is. Rákosi a moszkvaiakkal is magázódott — Révai börtöntársa is volt! —, Farkassal holtbiztos, hogy magázódott; tisztában volt vele, hogy egy kis végrehajtó. Jó kvalitásérzéke folytán tudta, mit ér Révai, Gerő stb. Ellentétben azzal, amit most mesélnek, éles eszű és jó megfigyelőképességű ember volt, akinek később még a jó tulajdonságai is eltorzultak, de ezek már csak közvetve jutottak el hozzám, mert akkor már nem voltunk közvetlen kapcsolatban.

76