Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 4. szám - Pünkösti Árpád: Rákosi - A hatalomért, 1945-48

(Anélkül, hogy előreszaladnánk a történetben, pontosabb úgy fogalmazni, hogy R. M. jobban bízott a kisebb képességű Farkasban, mint Révaiban — P. Á.)

A dokumentumok azt mutatják, hogy több egymással ellentétes állítás, visszaemlékezés is igaz, csak az egyik korábban, a másik későbben vagy fordítva. A Kun-példa szerint Moszkvában már nem volt, nem lehetett korlátlan a pertu. A három évvel idősebb Varga Jenő sem tegezte Rákosit. Az 1944-es frontlevelekben Gerő Ernő tegezi, Farkas Mihály magázza őt. (Egyedül Farkas üdvözli minden levélben R. M. feleségét — kivéve, amikor Gerővel együtt ír.) Hónapokkal később R. M. „Kedves Gerő elvtárs! — megszólítású és

— Mindannyiótokat melegen üdvözöl: Rákosi” befejezésű levelére Gerő „Kedves Má- tyás!”-sal válaszol. Révai ugyanígy szólítja; az ő levele a legfesztelenebb. Nem tudni, hogy R. M. és Farkas mikor váltott tegezésre, de 1948 januárjában — tehát jóval a Rajk-per előtt

— R. M. szokatlan meleghangú levelet írt Farkasnak Moszkvába. A megszólítás (Kedves Farkas elvtárs!), majd az elmaradhatatlan politikai tájékoztató után: „Amint látod, a masina tovább döcög. Én egészségileg jól vagyok, a lábam, úgy látszik teljesen rendbe jött, amiről kérlek, értesítsd Valetinszki professzort. A gyerekeid jól vannak. A Renátát, aki a kutyáival hancúrozott, egy kicsit megkarcolta az egyik kutya minden különösebb utókövetkezmény nélkül. Ezt csak azért közlöm veled, hogy lásd, mennyire pontosan akarlak informálni, remélem, hogy Käthe is jól érzi magát és nem fogunk ráismerni, mire visszakerül. Hogy halad a te gyógyulásod? Mikor fogsz visszaérkezni? Az összes elvtársak (sic!) melegen üdvözölnek, jó egészséget, teljes gyógyulást kívánnak meleg baráti üdvözlettel: Mátyás”

Viszont a négy évvel fiatalabb Nagy Imrével nem tegeződött. Nagy ’46 márciusi levelében magázódva közli, azért kell halasztani a lemondást a belügyminiszterségről — amit egészségi okokra hivatkozva írt meg Nagy Ferencnek —, mert „a kisgazdák jobbszárnyának kinyilatkoztatásával egyidejűleg nem történhet meg a lemondás.” És amikor 1954 decemberében R. M. a PB előtt lebunkózza, szintén magázódnak. Ezután pedig már nemigen keríthettek sort a pertura. Kovái Lőrinccel (aki húsz évvel volt fiatalabb — P. Á.) nem dolgozott együtt, nem töltött éveket Moszkvában, csak itthon találkoztak, Kovái mégis azt írja 1945 szeptemberében Rákosinak dedikált könyveihez kísérőül: „Most már természetesen téged kérlek Rákosi elvtárs, tedd lehetővé, hogy könyvem a dolgozókhoz eljusson. Mind a két könyvnek nagy harci értéke van a mai küzdelmünkben, azonban nem fogy, mert drága.” (R. M. ráírta: „Lássa Révai!”)

Cédulái szerint Szakasitscsal tegeződött. Marosánnal is. Nagy Imréhez hasonló kivétel még a más fajsúlyú Vas Zoltán, akivel pedig együtt (is) ültek, s évekig szinte apa-fiú viszonyban volt. („Nem tegeződtem Rákosival. Valahogy így alakult köztünk kezdettől. Megmaradtunk emellett.”) Tamás Aladár azt írja, hogy „1952—53-ban áttért a magázó- dásra.” R. M. 1951—56 közötti személyi titkára, Szatmári István (1928) szerint: — Rákosi a négyesből mindekivel tegeződött, az itthoniakkal nem. — Szavai már az új garnitúrára vonatkozhatnak, az ifjú törökökre, akik majd később kerülnek be a történetbe. Te-tu partnerei ekkor már börtönben voltak vagy külföldre menekültek előle.19

Jegyzetek

1 Zinner Tibor—Vámos György interjúja Brankov Lázárral (1987, kézirat)

2 Múltunk, 1991/2—3, 2. levél és PTI 274. f. 7/46 és 2/29

3 PTI 274. f. 3/19

4 PTI 274. f. 7/196

5 RM helyzetjelentése: PTI 274. f. 10/43.

Beszédében Sulyok többek között „Összehasonlításokat tett a fehérterror és a gyömrői rendőrgyilkosság között. Ezután R. M. és Szakasits kijelentették, semmi körülmények között nem vállalják miniszterelnöknek.” (Nagy Ferenc i. m. 234. o.)

77