Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 4. szám - Pünkösti Árpád: Rákosi - A hatalomért, 1945-48

nem is lenne poloska! — Maga nem tudja, hogy a poloska Amerikából származik, és innen vitték át Európába és Oroszországba? — torkolta le az illetőt. A magyar követségen jó érzékkel jelentette ki: — No, ahogy én a nemzetközi helyzetet látom, soha többé nem jövök ebbe az országba.

A londoni magyar klubban nagygyűlést szerveztek Rákosinak, és Futó Erzsébeték kérték, segítse a hazatérésüket. Megígérte. De csak többszöri sürgetés után kapták meg a SZEB engedélyét, és októberben értek haza. Párizsból börtöntársát, Rostás Istvánt (1906) már ő hívta haza, de addig is szervezze tovább a magyar bányászok hazatelepítését. Végül ők maradtak, mert nemhogy lakást, de még vonatjegyet sem tudtak nekik adni.

Talán ez az utazás volt azon kevés alkalmak egyike, amikor Rákosiban elvált a politikus és a magánember. Kardos Éva megírta, hogy nagybátyja „lelkesen mesélt az Egyesült Államokról. Családi összejövetelen számolt be sikereiről, arról, milyen sokat számított, hogy beszél angolul.” Az unokahúg szerint nagybátyja azt is mondta, hogy komoly anyagi segítséget ígértek, ám tudjuk, hogy erről — R. M. szerencséjére — szó sem volt. És á meglepetés: „Mindnyájunknak hozott ajándékot; a tőle kapott nejlonharisnya elnyűhetet- len volt, egy évig hordtam.” Az augusztusi KV-ülésen viszont a főtitkár már arról beszélt, hogy a nyugati út teljes fiaskóval végződött. Szerinte a látogatást a moszkvai út ellensúlyozására szervezték a kisgazdák.

Vas Zoltán azt mesélte Mesterháziéknál, hogy Sztálin Moszkvába rendelte Rákosit, mert árulásra gyanakodott. Állítólag hellyel sem kínálta, és úgy beszélt vele, mint egy utolsó obkom (megyei) titkárral. Az anekdotázást írásban is kedvelő Vas ezt elfelejtette megírni. Amit viszont megírt: „Sztálin imperialista ügynöknek tartotta Rákosit, amiért ’46 júniusában Trumanhoz utazott Washingtonba (kormányküldöttség tagja volt! — P. Á.), hogy visszaszerezze a stabilizációhoz nélkülözhetetlen 30 millió dollárnyi nemzeti banki aranyat. Gerő tudott Sztálin nyelvén, Rákosi nem, mert Gerő tudott figyelmesen hallgatni, és ha mondott valamit Sztálinnak, azt röviden tette, csakis a tárgyra szorítkozott és mindenben osztotta a hozjain véleményét. Rákosi, ha találkozott vele, a maga sokrétű tudásával el akarta kápráztatni a kevés beszédű Sztálint. Később a maga kárán megtanulta, hogy Sztálin nem szerette a nála többet tudó szapora beszédűeket, különösen ha az illető egy kicsi, alárendelt ország pártjának a főtitkára.” A racionalizáló közvélekedés szerint R. M. azért tett meg ettől fogva mindent, hogy visszaszerezze a Gazda bizalmát (akár a Rajk-per révén is). Bizonyíték nincs, mert az, hogy júliusban Moszkvában járt (Vasné Vadas Sára kérésére fiának, Vas Mártonnak libamájat vitt a „száműzetésbe”) csak azt igazolja, hogy ott volt.17

A Sztálin—Rákosi—Gerő háromszögről már leírtam, hogy a két magyar vezető kapcsolata a hozjainnal nemigen említhető egy napon. S honnan vehet Vas olyasmit, hogy R. M. többet tudó volt, mint Sztálin?

R. M. azért érezhette, hogy valami bűzlik. Negyednap beszámolót küldött Szántónak Moszkvába, és abban igyekezett bagatellizálni az amerikai utat: a „békecélok és a magyarság problémáinak ismertetésén kívül semmi néven nevezendő eredményt nem adott... Amerika a háború által nem sújtott gazdasága meglehetős benyomást keltett a kisgazdákra és szociáldemokratákra. Anglia háborús elszegényedettsége lépten-nyomon kiütközött, s a hang velünk szemben lényegében az volt: tőlünk se politikailag, se gazdaságilag segítséget ne várjanak.”

Moszkvába idézése előtt, de az iménti levél után két nappal nem állta meg, hogy a Zeneakadémián tartott beszámolóban ne büszkélkedjen: a modern magyar történelemben először fordult elő, hogy a kormány vezető férfiai két hónap leforgása alatt ellátogattak a négy nagyhatalom — elsőnek a Szovjetunió! — fővárosába. Kiemelte, hogy az MNB aranykészlete a stabilizáció egyik jelentős tényezője lesz. Sőt, megemlítette, hogy az Európában maradt felesleges hadianyagból (nyersanyag, mozdony stb.) tízmillió dollár helyett tizenötért vásárolhatunk hitelben. Eldicsekedett, hogy a New York-i rádióban negyedórás előadásban ismertette a magyar problémákat — angolul! —, és hogy Európának ebből a részéből Angliában meg az USA-ban ő volt az első kommunista politikus.

73