Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 4. szám - Pünkösti Árpád: Rákosi - A hatalomért, 1945-48

Moszkvában voltam, hogy előkészítsem a kormány látogatását, és egy héttel visszatértem után ők már Moszkvában voltak.”9

Érezhette, hogy még a párttagok előtt is meg kellene indokolni, miért kell az új rendszernek tanújelét adnia, hogy harcol a demokráciáért. Abból az állítólagos tényből, hogy (Habsburg) „Ottó trónörökös” megjelent Innsbruckban, arra következtetett, hogy „hirtelen felütötte a fejét a gondolat, hogy a választásokat királypárti restaurációra lehet felhasználni.” De jöttek ők, és felvetették, sőt keresztül is vitték „a köztársaság kérdését”. (Föntebb említettem a törvényjavaslat előadóját — „felvetője” pedig Szeder Ferenc, szoc- dem képviselő volt. A parlamenti vita során királypárti hozzászólás nem hangzott el.) p A KV-ban bizonyára volt legalább 10—15 tájékozott ember, aki tudta, hogy R. M. _ kisajátító okfejtése nem igaz. Miért nem cáfolták mégsem? Mert jó hallani, hogy ők találták fel a röntgent is? Vagy azért hallgattak, mert ha sántítottak is az érvek, abban mindnyájan egyetértettek, hogy a kisgazdák nyakára kell hágni? R. M. efféle okfejtései hallatán jegyezhette meg Révai mosolyogva: „Mit beszél megint ez a Mátyás!” (Révai volt az egyetlen, aki nyilvánosan is merte őt figyelmeztetni: „Mátyás, ez hülyeség!” Gerő inkább négyszemközt szólhatott neki.)

R. M. mesterien maradhatott a háttérben, és Nagy Ferenc a törvényesség egyik őréről és megsértőjéről, az egyébként tanár belügyminiszterről fakadt ki igazságtalanul: bői is kiebrudalják őket, bevetették a bíróságot. Feri Sándor szerint Rajk szólt, hogy Major Ákos indítsa el „az úgynevezett koalíció-képviselők” petíciós pereit: vegyék el a mandátumukat. Major, a Népbíróság Országos Tanácsának (NOT) elnöke a bírói esküre hivatkozott. Feri figyelmeztette, hogy most a kommunista pártnak, és hímek a tagja. (R. M. előrelátása folytán valójában nem volt az — P. Á.) Feri megfenyegette Majort: „Ha nem birod csinálni, alkalmatlan vagy, és találunk helyetted mást!”

R. M. mesterien maradhatott a háttérben, és Nagy Ferenc a törvényesség egyik őréről és megsértőjéről, az egyébként tanár belügyminiszterről fakadt ki igazságtalanul: „Rajk László a félművelt értelmiség megtestesítője, elszánt, vad követője a legfélelmetesebb ideológiai akcióknak, és maga is a zavarkeltés embere. Ha gonosz tulajdonságai előbb kiütköztek volna, semmi körülmények között nem vállaltam volna belügyminiszternek.”10

Történt még valami egész szokatlan a KV-ülésen: felvetette, hogy új Internacionálét lehetne alakítani! Hogy jön ehhez? Ilyesmit ő nem találhatott ki. Keresd Sztálint! Itthon alig-alig van nyoma annak, hogy R. M. kivel tárgyalt a Kremlben — ha egyáltalán eljutott oda. A Hozjaint pedig veszett titkolózás övezte a legfelsőbb körökben is. Amikor R. M. panaszkodhatott, hogy nem kapott Sztálintól választ a táviratára, a nagy Varga Jenő is ekként tudatta Rákosival a késés okát: „Acél elvtárs Szocsiban (van).” Az ellenség félrevezetésére nem csak lefordította Sztálin fölvett nevét (acélember?) magyarra, hanem Szocsit is cirill betűkkel írta a külön futárral küldött levélben!

Azt R. M. említette — éppen ezen az ülésen , hogy a kormánydelegáció útját előkészítendő Moszkvában járt. De találkozott-e a Gazdával? Igen! Vargának írott válaszában kifecsegte az új Internacionálés ötlet forrását „Joszif Visszárionoviccsal való beszélgeté- L sem után több órával már repülőgépen ültem.” Egy ilyen súlyú kérdést Sztálin feltehetően nem csak egy főtitkárral, csupán (épp?) vele vitatott meg. A lényeg, hogy Sztálin fejében már 1946 elején felvetődött a csak jó másfél évvel később megvalósult ötlet: a megreformált Internacionálé, a Kominform létrehozása. (R. M.: „A szervezést zavarja, hogy Franciaország, Csehszlovákia, Románia választások előtt áll, mással van elfoglalva.”) Ha R. M. pontosan követte a Gazda okfejtését, akkor — és ez újdonság a sztálini gondolkodásban — a KI túl központosított volt, nem tette lehetővé az önálló politikát: ilyen Internacio- nálé többé nem kell. Vas Zoltán írja: „Sztálin azt vallotta, hogy a nemzetközileg vitatott kérdésekben a testvérpártokkal szemben a Szovjetuniót illeti a vezető szerep és a döntés joga.” Azt hiszem mindkettő igaz a maga idején. Ekkor épp egy lazább szövetség volt a cél vagy a lánykérő szöveg: „az Internacionálé olyan legyen, hogy ne gátolja egyes pártok fejlődését; nem intézkedő szerv lesz.” Vagyis a Kominform a kezdeti elképzelés szerint arra is jó lett volna, hogy a pártok közti vitákat „családi körben” el lehessen intézni.

68