Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 4. szám - Pünkösti Árpád: Rákosi - A hatalomért, 1945-48

„nem fogadja el Tildy Zoltánt köztársasági elnöknek. Nagy Ferenc maga is minden erővel elnök akart lenni. Nekem kijelentette, hogy a többség őt követeli. Tildy annyira reménytelennek látta a helyzetét, hogy már arról beszélt, hogy híveivel egyetemben 40-60-ad magával kivonul a kisgazdapártból.”

Ekkor lépett közbe a KP. Megállapodtak a szociáldemokrata és a parasztpárttal, hogy „a demokrácia balszárnya” csak Tildyt fogadja el. „Közöltük Nagy Ferenccel, hogy bár személye ellen semmi kifogásunk nincs, de miután a reakció Tildy ellen foglalt állást, minden más jelölt a demokrácia vereségét jelentené. Mozgósítottuk a kisgazdapárton belül lévő erőinket, a sajtót, és néhány nap alatt sikerült megfordítani a közhangulatot. A kisgazdapárt jobbszárnya azzal a feltétellel ment bele Tildy jelölésébe, hogy a miniszterelnök Sulyok Dezső lesz, aki ismételten fellépett Tildyvel szemben. A másik két párttal összefogva elutasították Sulyok jelöltségét.”

Emlékiratában Nagy Ferenc nem szól Mindszenty szerepéről. Sulyok Dezsőt ő ajánlotta miniszterelnöknek. Am Sulyok apolitikus beszédet tartott a parlamentben, és ezen elúszott a miniszterelnöki szék. Sulyok beszéde ürügyül szolgált arra is, hogy az MKP PB követelje a FKGP-től, hogy szakítson az ellenzékieskedéssel. Hagyományos észjárással unikum, hogy egy erősen kisebbségi párt ellenzékinek nevezi a választás győztesét! Ám aki szentül meg van győződve a kommunista politikai vonal elsőbbségéről, annak ez természetes. Talán az sem abszurd, hogy ők — az MKP PB — úgy dönt: „Nagy Ferencnek kell lenni a miniszterelnöknek.” És korábbi határozatuknak megfelelően úgy érezték, ekkor jött el annak az ideje, hogy Nagy Imre helyére Rajk László kerüljön a belügyminiszteri székbe. Ez nem tűnt békés szándékú lépésnek. Rajk ellen nemcsak a kisgazdák tiltakoztak — persze, hiába. R. M. Moszkvával nem az új ember erényeit tudatta, hanem a moszkovita Nagy Imre leváltását indokolta. Részletezte Nagy betegeskedését, de megemlítette azt is, hogy nem voltak vele teljesen megelégedve. Óvatosan írt róla, szinte elszámolt vele Moszkvának. ígérte, hogy Nagy Imre a Központi Titkárság tagja lesz, „és később egyik fontos szomszédország követéül tesszük” — amit talán nem engedtek.5

Rákosiék és a Vörös Hadsereg badeni vezetése között egyre praktikusabbá vált a kapcsolat. Január utolsó napjaiban Farkas fontos ügyben Bécsbe küldte Vas Mártont (1925): — Olyasmit kellett hozni, aminek szigorúan titokban kellett maradnia, ha nem akartunk ártani a pártnak. Farkas, mint belügyminiszteri államtitkár megígérte, elintézi, hogy a kocsimat a határőrök szó nélkül átengedjék, nekem nem kell mást csinálni, mint dudálni a sorompónál. Kifelé menet kiderült, hogy a határőrök semmilyen utasítást nem kaptak. Ezért Bécsből felhívtam Farkast, aki megnyugtatott: induljak csak haza, személyesen fog intézkedni. A határ előtt dudáltam. Ahelyett, hogy a határőrök átengedtek volna, egy tiszt elindult a kocsihoz. Gázt adtam, és áttörtem a sorompót. Nem tudom, hány lövést eresztettek utánam, de két golyó átütötte a hátsó üveget. Sosem tartott hosszú ideig a haragom, de akkor még Budapesten is forrt bennem a méreg. Sötétedéskor érkeztem meg, és azonnal a pártházhoz mentem, mert a titkos küldeménnyel Farkas Mihály rendelkezett. Pénzről volt szó. Tizedére devalválták a pengőt, de a szovjeteknek nem 10:1, hanem 2:1 arányban váltották át, ezért a párt velük váltatta be a pénzét.6 A Mercedesem pénzeszsákokkal volt megrakva. A lépcsőn fölfelé szaladva is számoltam tízig, mégis dühösen rontottam be Farkas szobájába, ahol épp ott volt Rákosi is. Farkas próbált megnyugtatni, hogy nem kapott összeköttetést a határőrséggel, amitől én még jobban begerjedtem és ordítottam, hogy akkor is ilyen nyugodt lenne, ha lelőnek? Azt felelte: de hát élsz! Ez már sok volt, felemeltem a legközelebbi széket, hogy fejbevágjam, de sajnos, kézzel megvédte a fejét. Kirohantam. Otthon apám azzal fogadott, hogy Rákosi telefonon utasította, küldjön Moszkvába egyetemre. Éz február 2-án történt, és másnap kiderült, hogy Vorosi- lov 4-én repül Moszkvába és hajlandó magával vinni.

Rákosinak nem kerítettek újabb személyi futárt. A pártőrségnek ugyan volt futárszolgálata, de nem ilyesmire.

65