Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 4. szám - Pünkösti Árpád: Rákosi - A hatalomért, 1945-48

Az újszülött párt rövid idő alatt átlátta az élet szinte minden területét, és rátette a kezét, amire csak tudta. A Központi Titkárság (KT) annyi káder-, segély-, útlevél- és egyéb üggyel foglalkozott, hogy várható volt, belefulladnak csupán R. M. elfoglaltsága miatt is. Ezt tetézte, hogy a titkárság minden tagja legalább államtitkárként bekerült a kormányba, így aztán a párt szervezeti kérdéseit, a központi osztályok munkájának összehangolását és ellenőrzését, és pártszervezetek irányítását átadták az újonnan fölállított Szervező Bizottságnak (SZB). Mire a III. kongresszus jóváhagyta a bizottság létrehozását, már rájuk zúdultak a napi teendők. Néhány hónap múlva már ők hagyták jóvá nemcsak a járási, sőt, körzeti titkárok, hanem a vidéki újságírók, vagy R. M. titkárnőjének a felvételét, kinevezését is. 1946-ban fokozatosan az SZB vált az egyik legfontosabb fórummá. RM tagja volt ennek a bizottságnak is, de csak elvétve vett részt az üléseken, a munkát Kovács István irányította, jegyzőkönyveiket a minden ülésen jelenlévő Farkas írta alá. Az apparátust valójában Kovács István szervezte és tartotta kézben, mégha úgy tudták a párton belül is, hogy ez Farkas asztala. Az SZB figyelme mindenre kiterjedt. Korbacsics Pál visszaemlékezése szerint 1946 tavaszán R. M. közölte, jó lenne, hogy egy neves sportegyesület — mondjuk a Vasas —, a párt égisze alatt működne. A diskurzus végén ott a pártközpontban Korbacsicsot jelölték a Vasas leendő főtitkárának. Bár az egyesület bizonyos mértékig szocdem. befolyás alatt állt, három hét múlva mégis így festett a Vasas vezérkara: díszelnök R. M., elnök Kádár János, fővédnök Farkas Mihály és Vas Zoltán, és az elnökség tagja volt Rajk és Gerő is. Más példa: 1946-ban létrehozták a Rákosi Mátyás Gyermekotthont. És ne csupán a névre figyeljünk! Ebbe a gyermekotthonba — mondom gyermekotthonba

— került Olt Károlyné politikai felelősnek. A vezetőnő, Pikier — később Péter Emmi

— megszervezte a dolgozók óvónőképzőjét, ahol munkás és paraszt származású fiatal lányokat képeztek „gyorstalpaló módon” gyermeknevelésre.7

Nagy Ferencnek udvarolva R. M. demokratikus csoportnak nevezte a parasztságot, aztán márciusban a kisgazdapárt gyöngítésére létrehozták a Baloldali Blokkot a szocdem, a parasztpárt és a szaktanács részvételével. Az MKP vezetői egyetlen hétvégén 17 bányászgyűlésen lázítottak a KGP jobbszárnya, a „reakció” ellen. A Szabad Nép vezércikkben mennydörögte, hogy „Ki az utcára!” — saját kormányuk ellen. A Blokk és az utca mellett az oroszok is sürgették a kisgazdákat, hogy „tisztítsák meg soraikat a reakciósoktól”: zárjanak ki 70 képviselőt! Cifra helyzet: a koalíciós kormányban részt vevő MKP a felszabadító csapatok „közbenjárásával” szorítja sarokba a koalíció vezető pártját! Közbelépésük finom volt, szinte decens. Sulyok Dezső keményhangú parlamenti beszéde után a SZEB figyelmeztette a kormányt, hogy nem teljesíti jóvátételi kötelezettségét. Aztán közölték: felmondják a fővárosnak nyújtott élelmiszerkölcsönt. Egy bátorhangú kisgazdacikkre megérkezett a harmadik levél, amiben egy 850 milliós kölcsön visszafizetését követelték. (A pénzt magyar bankokban foglalták le, majd kölcsönadták.) Végül bejelentették, hogy a Vörös Hadsereg saját kezébe veszi az ellátását, ha a kormány nem gondoskodik róluk. Nagy Ferenc írja: „A levelek jogosak voltak, de csoportosításuk és időzítésük megmutatta, hogy politikáról van szó.” És ennek a politikának a szálait a „nagyeszű moszkvai ügynök” tartotta a kezében.

Elemében volt. Tudta, hogy mi a cél, mi a teendő, és mint a legjobb sakkozók, lépésekre előre kiszámította a lehetséges húzásokat. Használt volna a vereség? Tiszta eszközökkel aligha szerezhette volna meg a győzelmet, a háború utáni kulisszák között viszont ő mozgott a legfürgébben. Kedvelte a bozótharcot. Mestere volt a titkos és széplelkek számára tilos fegyvereknek. Már a vereség okainak leltára is sejteni engedte, hogy az MKP nem úgy készül a következő választásra, mint más párt. Nem a választókért versengett

— az macerás, és annyira bizonytalan —, hanem inkább a választási körülményeket akarta egyértelműen megváltoztatni. Kész helyzetet kívántak teremteni, hogy céljaikat ne kelljen újból kiszolgáltatni a tömeg kényének-kedvének, még a testvérpárt tagságának sem! Miközben R. M. minden idegszálával a kisgazdákra figyelt, nem felejtette el „elvtársai” masszírozását sem. „Április 28-án a Sportcsarnokban Szakasitsnak felvetettem az egysé66