Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 4. szám - Pünkösti Árpád: Rákosi - A hatalomért, 1945-48

emberfölötti lénynek tekintette. Akkor viszont még olyan közvetlen volt, hogy nem éreztem nemhogy szorongást, de különös megilletődöttséget sem, amikor beszélnem kellett vele. Egy-egy ilyen interjú egy délelőtt elkészült.

Miközben az államforma-váltásról alkudoztak, és minta demokráciáról beszéltek, a PB megvizsgáltatta, hogy Kállai Gyula végrehajtotta-e a papírkorlátozást: a sajtószabadságkorlátozást. Folytatták az igazságszolgáltatás politika szolgálatába állítását is: a PB utasítására Farkas megbeszéli Nagy Imrével, hogy pár embert le kell fogni az áruzárolási rendeletre hivatkozva.3

Említették, hogy R. M. szeretett cédulákon utasítani, kérni. Cédulákat írt a pártértekezleteken, a pb-üléseken, minden rendű-rangú megbeszélésen. „Matusek et!” — írta fel a megszólítást és akkor következett egy-két mondat, végül az aláírás (R.) az ő jellegzetes, és a papírhoz meg a szöveghez képest meglehetősen nagy betűjével. Matusek Tivadar szerint (1920) R. M. két példányban írta a cédulákat — nem indigóval —, és betette a mellényzsebbe. (Titkára, Szatmári István — 1928 — úgy emlékszik, hogy a cédulák másolat nélkül íródtak és többnyire az iratokkal együtt továbbították őket.) Vajon honnan ered ez a szokás? A KI-ben űztek valami hasonlót? Lehet. De gyökere talán a börtönéletbe, netán az illegalitásba nyúlhat. Ott volt szükség könnyen eltüntethető, vészhelyzetben akár meg is ehető üzenetekre. Az effajta cédulázást ő honosította meg a pártközpontban, többé- kevésbé az egész pártban. Szinte minden magára valamit adó főnök csináltatott, szerzett az övéhez hasonló cédulatartó dobozkát, ami ott állt az íróasztalokon. Vannak, akik úgy vélik, R. M. azért nem az eredeti iratra firkantotta javaslatát, utasítását, hogy ne maradjon nyoma. Bár többen mondták, hogy Péter Gábor is nagy cédulás volt, hogy R. M. sokszor cédulákon üzent neki, a pártiratok alapján nem hiszem, hogy valami álcázás, történelmi konspiráció vezette volna abban, hogy hová írta üzeneíkéit. Lehet, hogy a legkényesebb bűnügyi (ÁVH-s) akták amiatt nem mutatják pontosan R. M. szerepét, mert cédulákon közölte észrevételeit, de ez más forrásokból, sőt saját szavaiból amúgy is ismert. Az effajta rejtőzésben azért is kételkedem, mert ha személyes jövőjében bizonytalan volt, pártját és annak politikáját illetően nem élt benne kétség. Sejthette, hogy sorsa nem a cédulákon, talán nem is csupán cselekedetein múlik.

Bár R. M. nagy cédulatermelő volt, ezekből kevés maradt fönn. 1946 januárjában például a Minisztertanács ülésén Szakasitscsal váltott üzeneteket (az itthon újdonság golyóstollal). Az immár állandósuló MKP—SZDP ellentétre utalva írta Rákosinak Szakasits: „Ha az együttműködést sikerül teljesen őszinte alapon tovább folytami és megszűnik — elsősorban rendőrségi vonalon — a birkózás és a vita közöttünk, garantálhatom a legteljesebb egyhangúságot minden kérdésben.” És a „mellékletben” fölsorolja az SZDP vezetésének „pártállását”: B(aloldali), K(özép), J(obboldali) jelöléssel. (Szerinte mindössze a kevésbé ismert Kelemen, Szélig és Túri „J”. Mintha őket ajánlotta volna az áldozati oltárra. Néhány nap múlva R. M. mint egy sértett szerelmes cédulázta Szakasits- nak: „Komoly elhidegülést érzek. Mi az oka? Megy ez így? Nem hiszem. Arról nem is beszélek, amit a legutóbbi összekötőn mondtál nekem londoni utammal kapcsolatban.” És egy ajándék Szakasitsnak január 31-ről: „Szóval Peyer (Szakasits egyik versenytársa — P. A.) belga, holland vagy dán nagykövet lehetne. Ezt írásban közlöm. R. Láttam: Szakasits, Tildy.”

A köztársaságot február elsején kiáltották ki, és R. M. húzására a többi várományossal egy napon sem említhető Tildy Zoltán lett az elnök, a miniszterelnöki székbe pedig Nagy Ferenc került. R. M., a királycsináló már 1945 karácsonyán felkereste őt és szelíd álarcában képes volt felajánlani a kisgazdáknak a köztársasági elnöki széket; így beleszólhatott a kiválasztásba. Meg is mondta, hogy Tildy vagy Nagy jöhet számításba, hisz az elnöknek kereszténynek kell lennie. (Tildy református lelkész volt — P. Á.)

Moszkvába R. M. a következőképpen jelentette a történteket: a KGP jobbszárnya Nagy Ferenc jelöltségét támogatta, aki pártcentrumához tartozik, A KGP baloldala Tildy Zoltánt, s Nagy Ferencnek volt többsége. Ekkor jelezte Mindszenty hercegprímás, hogy

64