Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 4. szám - Európa arcáról álmodom - Lőkös István: Miroslav Krleža Zászlói
Lőkös István Miroslav Krleza Zászlói M AL V Miroslav Krleza, a Zászlók c. nagyszabású szintézisregényében, minden kétségét kizáróan már korábban több variációban megírt ifjúkori élményanyagának elemeiből-réte- geiből építkezik — gazdag teret engedve természetesen a regényhez szükséges fikciónak is. Filológiai eszközökkel könnyen bizonyítható, hogyan építi be zágrábi, pécsi és pesti diákéveinek élményeit a műbe, s teszi ezáltal hősét, Kamill Emericzyt önmaga alteregojá- vá. Arra is van nagyszámú példa, hogy bizonyos élményelemek hogyan öröklődnek a Glembay-ciklustól a Zászlókig. A Zágráb és Pest közötti táj rajza pl. a Krizsovec Iván c. elbeszélésben már csaknem ugyanabban a formában készen áll, ahogyan azt a Zászlók lapjain olvassuk: az elbeszélés címadó hőse és Kamill egyaránt a Franz-Jozefinum, egy magyarországi fiktív tanintézet (valójában persze a pécsi hadapródiskoláról s a budapesti Ludovikáról van szó) növendékei voltak; a gyakorlatról hazatérő huszárok mindkét műben „a Frank Ignác—Petőfi-dal”, a Befordultam a konyhára ritmusára masíroznak; de a Temetés Terézvárott lapjain felbukkanó „Mándoky ezredlelkésszel” is találkozunk a Zászlók lapjain (a valóságban Krleza hittanára volt a hadapródiskolában Pécsett) — ezúttal „reverendissimus pater Mándoky” Kamill görög nyelvtanáraként jelenik meg a színen. A példákat szinte a végtelenségig sorolhatnánk, hisz Az ész határán vagy a Blitva-regény (Bankett Blitvában) fejezeteiben felbukkanó számtalan motivum Zászlók beli megfelelője éppúgy kimutatható, mint a Horvát hadisten novelláinak világát determináló k.u.k. milita- rizmusé. S mert a kérdés széles körű vizsgálódást, a kifejtés pedig tágabb teret igényel, ezúttal egyetlen jelenség, az Ady-élmény Zászlók-beli változatára irányítjuk a figyelmet. Változatról beszélünk, mert pl. a Kerempuh-balladákban (magyarul „Ejtszakának virrasztója” címmel jelent meg a verskötet Csuka Zoltán immáron klasszikusnak minősülő fordításában) éppúgy megleljük az Ady-élmény variánsait, mint a Krleza-oeuvre sajátos rétegeit alkotó elbeszélésekben vagy a háborús lírában. * * * „ . . . Anna elolvasta neki Ady egyik variációját a Dunáról, érdekes elégiáját erről a folyóról, a vén, ravasz rókáról, s van is valami ebben a vízben a vén, ravasz rókából, valóban, mintha hízelegne az ember lába körül a parton, látszólag kedveskedő és ártatlan vad; nem szereti Ady Annát, sem a költészetét, képmutató, szenvelgő kékharisnyának tartja Annát, találkozott a költővel Kamráthék vacsoráin, fentről kezeli a körülötte legyeskedő közönséges embereket, Bonapartét tudná játszani, lágy sűrű hajának egy selymes fürtje a homlokára hullik, érdekes alak, nem szereti Annát, Anna sem szereti Adyt, két nagyság, akik kölcsönösen tagadják egymást, a magyar Parnasszus túlságosan szűk ösvény az ő méreteikhez, nincs elegendő hely kettejüknek, s mégis, keserűen elhalmozzák egymást kedveskedő bókokkal...” A sorozásra készülő, pesti ifjúságától búcsúzkodó Krleza-hős, Kamill Emericzy meditációinak egy részletéből valók e sorok, s a fikción túli valóságelemek egyértelműen vallanak arról: hogyan ítél Kamill (valójában Krleza) a magyar poétáról élete egy fordulópontján, akkor, amikor egy pesti fiákeres, Bocskai Ferkó Jellasics-ellenes, Batthyány- és Kossuth- párti monológját hallgatja a ködös novemberi éjszakában hömpölygő Duna partján. Jól 57
