Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 4. szám - Európa arcáról álmodom - Zelei Miklós: Mosdás holnapi hóban

főként művészi megfontolásai miatt — végül is mellőzte a „tisztázatlan körülményű és pontosan meg nem állapított arányú kollektív bosszúállást”.

Cseres Tibor az 1964-es ünnepi könyvhéten találkozik egy bezdáni férfival, aki beszámol neki a szerb Sztálin, Tito partizánjai által meggyilkolt 118 magyarról. „Még aznap megírtam találkozásomat a Bezdáni emberrel — emlékezik Cseres a Kortárs 1991. februári számában —, s néhány nap múlva az Egyetemi Színpad közönsége előtt előadtam, amit a 118 meggyilkolt emberről tudtam.

Hallgatóságomat észrevehetően meglepte e nem ismert tragédiák híre. [Ha ott ülnék az Egyetemi Színpadon, vagy ha e kulturális esemény ugyancsak bekerülne az újságokba, a rádióba, két évvel később már tudnám, hogy azoknak, akik valamiképp tiltakoznak, nem az a kínos, hogy mi vallunk, hanem az egyoldalúság, a csönd, a másik oldalon.]

Reméltem, hogy a könyvnapi tapasztalatom hírét közvetlenül a Hideg napok olvasatához mellékelhetem.

Sajnos, beszámolómat, a Bezdáni embertől kapott értesüléseimet csak hosszú esztendők múlva merte közölni a Kortárs. Közös bátorságunkat akkor is diplomáciai bonyodalom követte: épp egy Tito-látogatás szenvedett némi halasztást miattunk, a jugoszláv partizánszövetség pedig persona non gratának — nemkívánatos személynek — minősített. Alighanem károsnak is, a köteles hallgatás megtörése miatt.

... A mészárlásokat a jugoszláv politikusok és államvédelmi szervek minden áron igyekeztek eltitkolni, elhallgatni, s csírájában igyekeztek elfojtani minden emlékező vallomást és adatgyűjtést. Ha ilyesmit észleltek, a megtorlás nem maradt el.”

És mit csináltak a magyar kommunisták? A „négyes fogat” politikája annyira nemzetellenes volt, hogy a Bácskában lemészárolt magyarok iránt még Tito-ellenessége sem ébresztette föl érdeklődését. Kádár János finomított rákosizmusába, ha módjával is, de már belefértek nemzeti elemek. Kádár belgrádi látogatásainak az útja azonban a Jugoszláviához fűződő viszony „rendezésének”, majd „rendezettségének” idején nem vezethetett a bácskai tömegsírok között. Beleillett viszont a politikájába, s passzolt a szégyenkező nemzeti elgondolásokhoz is, a Hideg napok. Függetlenül attól, hogy az író akarta-e, szándékolta-e. (Cseres Tibor 1966-ban a regény színpadi adaptációját is elkészíti.)

A Hungarofilm (volt) szocialista országok osztályának adatai szerint — Kína és Korea kivételével — egyedül az NDK-ban nem mutatták be a filmet. Ennek okáról a Gondolat — Jel című rádióműsorban hallhattunk érdekes beszélgetést 1988. február 7-én. A Hideg napokat nézve az NDK-ban azt látnák, hogy nemcsak a németek műveltek ilyen dolgokat. A műsor szerint ezt a NSZEP KB fogalmazta meg így. (Az első elutasítás után Magyarország 1967-ben újra próbálkozott az NDK-val, 1968-ban átvették, ennek ellenére — a Hungarofilm kartonjáról ez állapítható meg — 1978-ban kértek bemutató kópiát. . .) Száraz György korábbi szóbeli közlése: „a Hideg napok volt az a magyar film, amit Erdélyben még a falvakba is elvittek.” Egy másik szóbeli közlés, Dudás Károly Szabadkáról: „mutatták a Vajdaságban is, nagy volt a fölháborodás a magyarok között.”

A Lityeraturnaja Gazeta a nacionalizmusról és az internacionalizmusról írt „Hideg napok” nem lesznek többé címen. A cikkről az ÉS számol be 1967. április 1-jén: „A szocialista átalakulás [Magyarországon] lényegében megszüntette a nacionalizmus gazdasági és társadalmi alapjait. Ennek ellenére a nacionalista ideológia nem tűnt el. . . Nem szabad elfelejteni, hogy az ország felnőtt lakosságának 60 százaléka a Horthy-rendszerben nevelődött.

... A szovjet publicista ... valóságos lelkesedéssel emlékezik meg . . . Szeged és Újvidék közvetlen barátságának ott tapasztalt szép példáiról, mint a nacionalista előítéletek fokozatos megszűntének, a népek közötti bizalom növekedésének örvendetes jeleiről.” Kiviszik a Hideg napokat 1967 szeptemberében a londoni magyar filmhétre, bemutatják Franciaországban, az NSZK-ban, Belgiumban, Olaszországban, Svédországban, Uru- guayban, Kanadában, Finnországban, Svájcban, Spanyolországban, Chilében, Algériában, Ausztráliában, Portugáliában, Mexikóban, Izraelben, Indiában és az USA-ban.

54