Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 4. szám - Európa arcáról álmodom - Zelei Miklós: Mosdás holnapi hóban

magát mindentől, a történelem félresiklásaitól. Ők nem jártak, mint ellenséges katonák szovjet földön, ők nem voltak részesei a személyi kultusz idején történt» melléfogásoknak«, s a még fiatalabbak nem értik, hogyan lehetett»bedőlni«az ötvenhatos provokációknak.

Erre a korosztályra — szerintük — nem vonatkozhat a nemzeti szégyenérzet terhe sem. Nem voltak részesek, nem voltak bűntársak, nem vállalják az apák tévedéseit, bűneit.

A nemzeti dicsőségeknek részesei voltak ? . . . A nemzeti szégyen kérdése, mint a sebész gyógyító kése, úgy hatolt a szélesre duzzadt vitába, s felszínre hozta az eddig takargatott, csak szemérmesen kezelt kelevényt is.”

Olyan vagyok, olyannak nevelnek, mint ez a cikk. (Vívódás igaz hazafiságért — Észak- Magyarország, 1967. március 16.) Hogyan tudnék vitázni, akárcsak — és főleg! — magammal? A történelemnek azt a felét ismerem, amit azok az intézmények közvetítenek ki, amelyekkel kor- és sorstársaim többségével együtt kapcsolatba kerülhettünk. (KISZ, Magyar Ifjúság, az iskolai hivatalosság, a különféle rendezvények beszédei. Intézmény a társadalmi méretű,,otthoni hallgatás’ is, ami a jóváhagyás jelének látszott, a kóbor káromkodások és az elszórt legyintések, egy-egy töredezett, az összefüggéseket nélkülöző történet ellenére is.)

A miskolci megyei lap Mód Aladárnak a Népszabadságban 1967. március 12-én megjelent Nemzeti érzés vagy nacionalizmus című publicisztikáját ,bontotta le helyi szintre’, riportelemekkel — mit mond a Hideg napokról a „kifelé tóduló közönség”? — színesítve az elveket. Idézi persze Mód cikkének alapgondolatát is: „Az igaz hazafiság kialakításához pedig az is hozzátartozik, hogy tudjuk: a hazafiság nemcsak országunk és népünk értékeinek és erényeinek szeretete, hanem a hazafiságnak része a nemzeti szégyenérzet, a nemzeti felháborodás is. A haza és haladás iránti szeretet arra kötelez bennünket: szégyelljük, hogy más népek, de saját honfitársaink s legjobbjaink ellen elkövetett bűnök eszköze lehettünk, vagy ilyen bűnök tétlen tűrése terhel bennünket.” (El tudom képzelni az aktívaüléseket a pártközpontban meg a pártbizottságokon, amelyek azzal foglalkoztak, hogy kell az új filmmel összekapcsolva ,levezényelni’ a március 15-ei eszméket.)

Jól irányítottan folyik a sajtómunka, s vele párhuzamosan az igaz hazafiságért vívódó kampány. (Az első három hónapban több mint hatszázezer fizető nézője volt a filmnek.) Az Eszak-Magyarország egy másik cikke arról számol be, hogy a diósgyőri Vasas Klubban csaknem másfél száz érdeklődővel vitatkozott Kovács András és „dr. Karsai Elek történész-író, a filmben tárgyalt időszak kiváló ismerője” arról, „miért is kifogásolják egyesek vagy kisebb csoportok a Hideg napokat”.

„A fiatalok felszólalása — szól a diósgyőri tudósítás — elsősorban művészeti vonatkozásban, bizonyos fokú esztétikai igényességgel közelítette meg a témát.

Elsősorban munkásemberek hangsúlyozták felszólalásukban, hogy a film nemhogy ártana, hanem éppen segít jobban megismerni, tisztábban látni a múltat, és minden törekvésünknek arra kell irányulnia, hogy hasonló eset ne ismétlődhessék meg. Ehhez pedig az őszinte vizsgálatra, múltunk hiteles, szépítésmentes feltárására van szükség. Ha ezt nyugodt lelkiismerettel elvégezhetjük, az erőnket bizonyítja és hitelünket növeli.”

A tanácskozás sok kis fehér foltra világított rá.

Azonos szövegekkel táplálkozom, örülök, hogy gyarapodnak az ismereteim, s megfogadom magamnak, elég erős leszek hozzá, hogy megismerjem a gaztetteket, amiket a múltban elkövettünk, de ahhoz is, hogy leküzdjem magamban a magyarság összes hibáját. Csak rajtam múlik a jövő.

A Békés megyei Népújság 1966. október 18-ai száma Krizsán Pál AKÖV-nyugdíjas fényképét közli, a képaláírás: „Békéscsabán vasárnap este a Szabadság filmszínházban a Hideg napok 4000. nézőjét megjutalmazták Cseres Tibor: Hideg napok című regényével.” A mozikban kérdőíveket osztanak, hogy tetszett a film? (Új Élet, 1966. okt. 1.) Hiszen, mint Rényi Pétertől megtudjuk (Népszabadság, 1966. október 2. Egy kiváló filmről): „Itt a fasizmustól, a régi rendtől megzavarodott tömegekről van szó — és ezek nem voltak jelentéktelenek —, rájuk irányul az egész figyelem. Ezek a tömegek pedig ma is léteznek, és ki így, ki úgy, de sokan közülük még ma is őriznek valamit annak az időnek a nevelteté52