Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 4. szám - Európa arcáról álmodom - Zelei Miklós: Mosdás holnapi hóban
Zelei Miklós Mosdás holnapi hóban majomtitán a dilettánsok örök álma a dilettánsok örök vágyai az élet szebbik oldaláról egymásra helyezett ketrecekben török az égnek (önidézet)-M. ejlődésvázlat? Meg kell vizsgálni azt is, milyen szellemi viszonyok között nőttem — nőttünk — fel. Milyen eszmék, célok, információk határozták meg az életünket? Hiszen ahhoz a kérdéshez, hogy miért ilyen vagyok, ez hozzátartozik. Az életemnek fontos eseménye volt a Hideg napok. Hol és hogyan éltem át a találkozást a könyvvel és a filmmel 1964-ben és 1966-ban? Milyen mértéket kaptam a magyarságomról, a történelemről és a minderről való gondolkodásomhoz? Milyen volt az Iskola? Lehet, hogy otromba támadásként is értékelhető ez a dolgozat. Nem erről van szó. Hanem arról, hogy mi történt bennünk? Különben is, ma, ,a dolgok ismeretében’ lehetséges, hogy már csak (!) művészet a könyv is, a film is. Lehetséges, hogy már lelökte magáról a politika páncéljait: egy tömeggyilkosság anatómiája művészi produkció, amellyel összefüggésben lényegtelen, hogy azt a tömeggyilkosságot „mi” követtük el. De nem így volt. * * * Kulich Gyula szocialista kollégium. A hivatalos név nem ez, de így használjuk. Ilyenek a tradícióink. A hősies helytállás 1956-ban a rádió székháza, „az ország legsúlyosabb harcközpontja” melletti kollégiumban, ahová behatolnak az ellenforradalmárok, és ki akarnak végezni huszonhat koreai középiskolást. Az önálló ifjúsági önkormányzat bátor fellépése megment a megtizedeléstől százhárom fiatalt és tizennégy felnőttet. Gyula bácsi a golyózáporban kúszva hozza a kenyeret a „fiainak”. „Helytállásunk pedagógiai tanulságai alapján kaptuk meg Minisztériumunktól 1957- ben — az ország akkori 285 középiskolai diákotthona közül dr. Szvétek Sándor kalocsai diákotthonával együtt — a »kísérleti kollégiumi« megbízatást.” „Az első országos kollégiumi értekezlet alkalmával Kádár János elvtárs hozzánk látogatott be, s több órás megfigyelés és tanulmányozás után itt tartott — ünnepi taggyűlésünkön — irányító beszédet hazánk kollégiumai számára a nálunk tapasztalt nevelőmunka elismerésével.” Gyula bácsi nem sokkal a látogatás után levélben számol be Kádár Jánosnak a kollégiumi nevelőmunka újabb sikereiről. A biztató választ pedig csak „Kádár elvtárs drága 49
