Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 4. szám - Európa arcáról álmodom - Füzi László: A peremvidék tudósa (Gáll Ernő köszöntése - 75. születésnapján)
A peremvidék tudósa Gáli Ernő köszöntése — 75. születésnapján-M.. -M.il létezne és működne a magyar szellemi élet, s nem egyszerűen cikkeket, tanulmányokat, vitakérdéseket produkálna, hanem próbálná is megérteni és értelmezni azokat, akkor most, 1992 áprilisában nagyobbrészt azokat a kérdéseket, gondolatokat elemezné, amelyek a kolozsvári tudós, Gáli Ernő életművén végigvonulnak. Igaz, ehhez az is kellene, hogy a magyarországi és a határainkon túli magyarság gondolkodása között szerves kapcsolat legyen — értve ez alatt az itt és az ott felmerült gondolatok ismeretét is; s a közös törekvést azok megválaszolására. Mi több: ezeket a gondokat-gondolatokat aligha emelhetnénk ki a nagyobb régió, Kelet-Közép-Európa átformálódó világából. Ha más nem, akkor az éppen most hetvenötesztendős Gáli Ernő személye kívánja ezt a megközelítést, hiszen Gáli Ernő peremszemélyiségként határozta meg magát, „aki kultúrák kereszteződésében élve és dolgozva” a köztük való közvetítést tekintette feladatának. De hát a közös kiútkeresés helyére újból a külön utak keresése lépett. Közben pedig döbbenten figyeljük a legkülönbözőbb gazdasági mutatók azonosságát, a fejlődési tendenciák rokonságát, s rá kell lassan döbbennünk, hogy az utódállamokban élő magyarság újabb gondjait kevésbé ismerjük azóta, amióta fél év is eltelhet anélkül, hogy Erdélyben vagy Felvidéken megjelenő magyar újságot, folyóiratot kézbe vehetnénk. (A Vajdaságról most nem is beszélek.) S hát, tapasztaljuk, a hazai szellemi élet is elemeire esett szét: mintha mindent, mindennek a kiépítését elölről kellene kezdeni. Mit tehet ebben a helyzetben az, akit munkája, vállalása, tájékozódása továbbra is a korkérdések szellemi megválaszolásának igényével vert pieg? Aligha mást, minthogy őrzi és folytonosan újraépíti azt az eszményt, amelyet indulásakor önmagának megfogalmazott. A közelgő ünnepek, születésnapok előtt pedig külön is készül a méltó ünneplésre . .. így vagyok ezzel magam is, s tulajdonképpen csak most, hogy hetek óta lapozgatom Gáli Ernő tanulmányköteteit, olvasom az újabb, vele készített interjúkat, próbálom felmérni a régi (most csak a Gáli Ernő-ire használom ezt a kifejezést) Korunk jelentőségét, vallom be magamnak, hogy Gáli Ernő szerkesztői gyakorlatát és tanulmányainak sorát — ha mondhat ilyet az ember — mindig az inspiráló erők között tartottam számon. Hogy miért? Ezt próbálom most számba venni. Szerepet játszhatott ebben az is, hogy az első szerkesztők közé tartozott, akit személyesen is megismertem; Ilia Mihály tanítványaként, Csapody Miklóssal együtt hármasban vártuk egyszer, immáron lassan tizenöt éve a szegedi pályaudvaron ... Az általa jegyzett Korunknak kitartó olvasója voltam (igaz, akkor még az újságosstandokon is meg lehetett vásárolni); dolgozatot is írtam az 1970 és 1980 közötti Korunkról, s most is fel tudnám sorolni az akkori lap erényeit. Nem teszem meg, egyszerűen csak arra utalok, hogy Gáli Ernő úgy szerkesztette a Korunkat, ahogy akkor lehetett, s kiteljesítette mindazokat a lehetőségeket, amelyeket a kor biztosított. Ez pedig nem kevés — sőt, talán a legtöbb, amit egy szerkesztőről el lehet mondani. 1957-től 1984-ig jegyezte főszerkesztőként a Korunkat, jelkép értékű, ahogyan ezt az erős baloldali hagyományokkal bíró lapot munkatársaival együtt a romániai magyarság önismereti törekvéseinek irányába fordította. Sütő András Anyám könnyű álmot ígér című, korszakos jelentőségű munkájáról írta — 1970-ben, e könyv megjelenésének évében —: „Sütő András — valamennyiünket megelőzve — megtette az első lépést az új Erdély felfedezése felé”. Ezt követően vált a Korunk az új erdélyi magyar önismeret egyik legfontosabb fórumává. Több is volt ez a lap, mint amilyen egy irodalmi folyóirat szokott lenni. A kényszerű körülményekből is következett, 34
