Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 4. szám - Európa arcáról álmodom - Borislav Pekić: Hogyan veszejtsük el a vámpírt? (regényrészlet) - Fordította: Szilágyi Károly
Európa arcáról álmodom Borislav Pekic Hogyan veszejtsük el a vámpírt (részlet) Ötödik levél: Im-ígyen szóld Steinbrecher vagy értekezés a módszerről Mediterráneum, 1965. szept. 14.-M. m.edves Hilmar! Az ezredes, mint reggeli levelemben megírtam, még mindig szemlét tart a carabinieri kaszárnyában. Éppen azt kommentálja, hogy ricinusolajat találtak a pincében. — Most gondoljon jót az ember arról a népről, amelynek rendőrsége hashajtó szereket alkalmaz nyomozói módszerként! — A katonaszökevényeknek is azt szoktak adni. — Ezt mentségükre mondja? Ostobaság! A dezertőröknek golyó jár, nem ricinusolaj. Átkozott latin mentalitás: betegesen vonzódnak mindenhez, ami büdös. Itt meg a Duce függött alighanem. Szerencsére mi senkinek a képét nem akasztgatjuk a falra. Mondja meg a tiszt uraknak. Fogadok, a legtöbbjüknek e pillanatban is azon jár az esze, hova akassza föl a Führert. Mellesleg, ne gondolja, Rutkowski, hogy e kijelentésemet felhasználhatja ellenem és rohanhat megírni a feljelentést! Ne szóljon közbe, főhadnagy! Mindannyian azon vagyunk, hogy rajtakapjuk és feljelentsük a másikat. Ez természetes. Mi több, egészséges is. Az egészséges társadalmak mind a kölcsönös gyanakvásra épülnek. A mindent átfogó ellenőrzésre. Az általános kémkedésre. A folyamatos besúgásra. Ez az, ami állandó mozgásban tartja a rendőrséget, s aminek csak akkor lesz vége, ha mindannyian rendőrök leszünk. Igen, igen, Rutkowski, csakhogy én nem hagyom ám rajtakapni magam! És ne mondja most, hogy engem nincs is min rajtakapni! Senki sem hibátlan és minden gyanún felül álló. Mindannyiunkban ott lapul a potenciális ellenség. Ha mindent összeadunk és kivonunk, végül is valamennyiünket fel kellene akasztani. Egyetlen, valamelyest is tisztességes kihallgatás, és végünk. Pláne magának. Az eredményei gyalázatosak! Mélyen alatta maradnak a hivatásos átlagnak. Jelentései hézagosak. A maga foglyairól rendre kiderül, hogy többé-kevésbé ártatlanok, ahelyett, hogy többé-kevésbé bűnösek lennének. Hogy megfelelő anyagot kapjunk belőle, kénytelenek vagyunk átadni őket Rotkopfnak meg a hozzá hasonló sintéreknek. Ráadásul még csak azt sem mondhatnám magáról, hogy tehetségtelen. Tehetségét azonban, úgy látszik, kizárólag magáncélokra hajlandó igénybe venni. Vagy amikor a sorsán kesereg. Ültünk Babilon vizeinél és zokogtunk. Igazam van, Rutkowski? Úgy véli, hogy mint értelmiséginek, nem a Gestapóban a helye, ugye? Tán már latolgatja is magában, hogyan szabaduljon meg tőlünk? Kedve kerekedett hőst játszani a fronton? Nos, hősökben, kedves Rutkowski, nem szűkölködünk. Inkább olyan jófejű emberekre volna szükségünk, akik mások hősiességére alapozva valami jelentősét tudnának teremteni. Egyébként, igazán nem lepne meg, ha beállítana hozzám a napokban egy áthelyezési kérelemmel. 27
