Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 3. szám - Kulcsár Valéria: A „névadó népekről” (Pálóczi Horváth András: Besenyők, kunok, jászok)
Kegyetlenül komor világ amit rajzol, de igaz és valódi; az időszakot, a helyszíneket és a szereplőket nézve. Idő- és térsíkok, gondolati és valós történések, fikciók és halálos-komolyan megtörtént esetek váltakoznak írásaiban. De a kialakított forma, a szerkezet összefogja és egységben mutatja mindezt, elgondolkoztatva, véleményalkotásra késztetve. Azért részleteztem ennyire, mert érvényes legújabb, gyűjteményes novellás kötetére is, amelyik Szabadon választott megtorlás címmel jelent meg a Magvető Könyvkiadónál. A válogatás főképp a Romániában megjelent kötetekből készült, így most végre megismerhetjük az írói pálya épülését, erősödését, gazdagodását. Mert az író munkái, időbeli sorrendben, kétségtelenül ezt a tendenciát mutatják. Harminckilenc írás kapott helyet a könyvben., Az első két teljesen magára maradt öreg emberről, egy házaspárról szól, akik minden nyugdíjfizetéskor jól bevásárolnak, főznek, három személyre terítenek. Várnak havonta valakit, holott senkit sincs várniuk; így próbálják kibírni, átmenteni magukat a további, egyre fogyatkozó életnek, (ldöhámozók) A kötet utolsó novellájában egy szerkesztő, újságíró visszalátogat szülőföldjére. Szólamokból állt az egész addigi élete, s most sem tud kibújni a bőréből, amikor pedig már talán lehetne. Kicsit sematikus írás, talán nem is legjobb befejezés a kötethez, de a téma érdekes. (Kiruccanás) Itt kell megjegyezzem, hogy szinte színvonaltól és szerkesztéstől függetlenül, remek táj- és részletleírások jellemzik az író novelláit, elbeszéléseit, tárcáit. Ezektől, valamint a néhány mondatban, rövid párbeszédekben is alapos jellemábrázolásoktól lesznek igazán olvasmányos írásokká. Milyen világról hoz még hírt a közeli jövőnket is részben meghatározó történelmi közelmúltunkból; Közép-Kelet-Európa egy behatárolható földrajzi területéről s az ott élő közösségről? A Stressz című írás lényege: az örökös kiszolgáltatottság, bizonytalanság már csak a rosszra enged gondolni minden esetben, s eleve elrontja annak az ízét is, ami végre, kivételesen, jóra fordul. A kéjleső című keser-édesben az öregedés rémülete sűrítődik, egy magánemberi tragédia megrajzolásán keresztül. Az Emberáldozat az emberi kiszolgáltatottság — az „élhet-e tovább?” kiszolgáltatottsága — „regénye”. A Vargabetűk egy szinte értelmetlen, beszűkült, alig-életet tár elénk. A kötet szerkesztője, Csíki László találóan írja: „Végigcsinálni, és közben hinni, hogy ami éppen történik, nem történhetik meg az emberrel . . Ez jellemzi Mátyás B. Ferenc erdélyi színhelyeken és kényszerek között élő, többnyire családi környezetbe visszaszorított, kelet-európai módra a rácsokat már önmagukban is hordozó, a hősiesség lehetőségétől eleve megfosztott novellahőseit. ...pergő, csattanós történetei olvasmányosan villantanak fel valamennyit egy lehangolóan sivár, lélekcsonkoló világból.” Remélem, a leírtakkal nem elriasztottam, hanem éppen kedvet csináltam a könyvhöz. Mert érdemes és kell ismerni. Ezt a könyvet, válogató összegezést, egyfajta nagyobb kilométerkőnek vélem az író pályáján, s kíváncsian várom, várjuk, fél évtized után most már okkal, a magyarországi élmények szülte írásokat. Mátyás István A „névadó népekről” Pálóczi Horváth András: Besenyők, kunok, jászok. A Hereditas sorozat könyvei 1971 óta jelennek meg egy-egy történeti-régészeti korszakot ismertetve. A sorozat legújabb kötetének témája azok közé tartozik, amelyekkel ismeretterjesztő irodalmunk méltatlanul mostoha módon bánt eddig. A magyar történelem a címben jelzett tevékeny résztvevőiről, az Alföld három nagy tájegységének (Kis- és Nagykunság, Jászság) névadó népeiről eddig csupán egy népszerűsítő kiadványban olvashatott a nagyközönség. (Magyarrá lett keleti népek. Szerk. Szombathy Viktor és László Gyula, Bp. 1988. — A besenyőkről és kunokról szóló fejezet szerzője itt is Pálóczi Horváth András.) Gyakorló régész-muzeológusként rendszeresen kerülök szembe azzal a nehézséggel, hogy laikusoknak kell beszélnem vagy írnom szakmai kérdésekről, s tudom, hogy legtöbb kollégám is problémákkal küzd ilyen esetben. Az ismeretterjesztés különleges művészete abban áll, hogy az előadó (cikkíró) ne egyszerűsítse le túlságosan a mondanivalóját, de ugyanakkor legyen közérthető, ne tűzdelje tele szakmai fogalmakkal szövegét, de ugyanakkor ne engedjen a tudományosság igényéből sem. A szóban forgó könyv szerzőjének helyzetét „súlyosbította”, hogy évtizedek óta foglalkozik a témával, s ismereteit — illetve azok részét — egy szabott terjedelmű műben kellett közreadnia. Pálóczi Horváth András könyvének egyik legfőbb érdeme, hogy sikerült megtartania a kényes egyensúlyt: közlendője egyaránt leköti a laikus érdeklődőt és a tudományos információkra kíváncsi szakembert. A mű szerkezete kronológiai és logikai elvekhez igazodik. Ennek megfelelően minden nép 93
