Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 3. szám - Bereznai Zsuzsanna: A Szórakaténusz kiadványai (Kecskemét, 1981-1991)
Bereznai Zsuzsanna A Szórakaténusz kiadványai (Kecskemét, 1981—1991) ^ JL Szórakaténusz Játékmúzeum és Játékműhely a hazai játékkutatás és játékpedagógia központjává vált. Mint az ország egyetlen állami játékmúzeuma, országos gyűjtőkörrel rendelkezik, s a Magyar Játék Társaság központjaként rendszeresen helyt ad játéktörténeti és módszertani találkozóknak, melyek nem egyszer kevéssé kutatott témákra hívják fel a figyelmet, s a játékvilág korszerű, komplex szemléletű vizsgálatát állítják előtérbe. E sokszínűséget tükrözik a múzeum kiadványai is: a katalógusok, a játéktörténeti kiadványok és a módszertani füzetek. 1. A múzeum első katalógusa a Nagy szüléink játékai városon és falun (1984) című játékkiállítás anyagát mutatja be. Az Ős-öreg fenyőből örömre című finn fajáték-kiállítás (1988) emlékezetes sikert aratott. Talán azért, mert egy távoli táj számunkra kevéssé ismert játékait mutatta be. Az ismeretlenség-érdekesség erején túl egy más szemléletű játékvilág tárult elénk. Ezt a szemléleti különbséget már az is mutatja, hogy a finn játékgyártás főképp természetes anyagok esztétikus felhasználásán alapul, s a népi játékszerek által ihletett formák igen népszerűek. Másfelől a finn játékgyártás módszeresen kerüli a háborús, agresszív játékok forgalmazását, s csak az első világháború előtti, hagyományos modelleket lehet árusítani; a militarista játékszerek behozatalát pedig 1986-ban sikerült beszüntetniük. A katalógusban értékes játékelméleti és módszertani összefoglalást ad dr. Mirja Kalliopuska docens, aki bemutatja a játék és a gyermek kapcsolatát, a különböző játéktípusokat, s azt, hogy a pedagógusok és a szülők hogyan irányíthatják a megfelelően megtervezett játékok által a gyermek fejlődését. Mivel a játék a gyermek fő tevékenységi formája, a játszás kreativitása révén a legkülönbözőbb képességek és készségek alakításában van fontos szerepe. A finn fajátékok történetéről Saara Luukannel ad szemléletes képet. A Porcelánbabák Hamburgból (Monika Hoffmann babái) című kiállítás (1989) szintén olyan anyagot mutatott be a közönségnek, mely ritkán látható a magyar múzeumokban. Nemcsak azért, mert nálunk nem voltak olyan játékgyárak, melyek porcelánfejű babákat gyártottak volna, hanem azért is, mert a porcelánfejű babák mindig igen drága, csak kevesek számára hozzáférhető játékszerek voltak. Monika Hoffmann a legnevezetesebb európai babakészítő műhelyek közkedvelt termékeinek hiteles másolatait készíti el műhelyében. A katalógus érdekessége, hogy fényképekkel illusztrálva, részletesen bemutatja a porcelánfejű babák készítésének teljes munkafolyamatát. A Magyar Színházi Intézet és a Szórakaténusz közös bábkiállításához (1989) kapcsolódó katalógus egy kevéssé ismert fejezetet mutat be a magyar játéktörténetből: a bábozás történetét a XVII—XVIII. századtól napjainkig. A magyar bábtörténetnek nincs olyan nagy múltja, mint az ázsiai és az európai népek többségénél: a XVIII. századtól ismertek a legrégebbi adatok a hazánkba érkezett osztrák és cseh-morva vándortársulatokról. A magyar népi színjátszásból a bábozás úgyszólván teljesen hiányzik, csupán a bábtáncoltató betlehemessel kapcsolatban vannak szórványadatok. Az első hivatásos magyar bábszínház is csak 1941-ben nyílt meg: Rév István Nemzeti Bábszínjátéka. Ennek lett az utóda az 84
