Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 3. szám - Bereznai Zsuzsanna: A Szórakaténusz kiadványai (Kecskemét, 1981-1991)
1949- ben megalakult Állami Bábszínház, majd ezt követően számos amatőr csoport jelent meg vidéken is (többek között a békéscsabai Napraforgó, a pécsi Bóbita, az egri Harlekin, a kecskeméti Ciróka). E katalógust a kiállítás rendezője, Mészáros Emőke állította össze. A Papírvarázs című kiállításvezető (1989) a Szórakaténusz Origami-kiállításához kapcsolódó, módszertanilag is érdekes kiadvány. A papírhajtogatás a magyar népi játékok között főleg századunkban vált népszerűvé, elsősorban az iskolai politechnikai oktatás hatására. Nincsenek tehát olyan régi hagyományaink, mint a japán Origaminak, mely több mint 400 éves múlttal rendelkezik. A Szórakaténusz Origami-köre kiterjedt nemzetközi levelezést folytat, melynek több mint 200 főt számláló tagsága 1988-ban kiállítást rendezett. E kiadvány a papírhajtogatás rejtelmeibe engedi bepillantani az érdeklődőt, bemutatva néhány papírjáték elkészítésének módját. A Gyermek és játék a képzőművészetben című katalógus egy 1990-es kamaratárlathoz készült. Bevezetőjében Kalmár Ágnes ad áttekintést a képzőművészeti gyermekábrázolások történetéről. Majd dr. Moskovszky Éva arról ír, hogy a XIX—XX. században hogyan jelenik meg a játszó gyermek a képeskönyvekben és a levelezőlapokon. A Játékkártyák Magyarországon című kiállítás vezető (1990) egyedülállóan értékes művelődéstörténeti anyagot mutat be. A kiállított anyag magvát Jánoska Antal játékkártyagyűjtő kölcsönözte a múzeum részére, ehhez járult a Szórakaténusz kollekciója, melyet Rodolfó, a közismert bűvész gyűjteményeként a művész leánya, Gálvölgyi Judit adományozott a múzeumnak. „Az ördög Bibliája” című kártyakiállítás megrendezéséhez a bécsi Piatnik-gyár is jelentős támogatást adott. Köztudott, hogy ez a gyár a század elejétől az 1950- es évekig Budapesten is az ismert kártyagyárak közé tartozott: „Piatnikkal játszott Bécs és Budapest”. A katalógus típusonként megadja a különböző kártyasorozatok tárgyleírását, színes illusztrációkkal. 2. A magyar játéktörténet első monografikus igényű munkái sorában született meg Porzsolt Lajos A magyar labdajátékok könyve, mely 1885-ben, a Herkules-könyvtár első köteteként jelent meg. E mű megjelenésének 100. évfordulóján a Szórakaténusz hasonmás kiadást jelentetett meg, ismét hozzáférhetővé téve ezt az alapmunkát. Az előszóban István- fi Csaba vet papírra néhány gondolatot a játék természetéről, a játszó emberről. A labdajátékokkal foglalkozó bibliográfia, melyet Kriston Vízi József állított össze, a téma kutatás- történetéről ad képet. Az eredeti kiadás Előszavát Gróf Esterházy Miksa írta, kifejezve a szerző iránti nagyrabecsülését az önzetlen kutatásért. Porzsolt Lajos áttekintést ad a magyar labdajátékok történetéről, majd az eszközök s a játszás módja szerint mutat be 110 labdajátékot. A népi játékszerek kutatása terén az egyik legkorábbi, már-már elfelejtett, s kevéssé hozzáférhető munkát jelentetett meg a Szórakaténusz a Játéktörténeti Füzetek első köteteként (1991): A nyikómenti gyermek magakészítette játékszerei című tanulmány eredetileg 1943-ban jelent meg az Erdélyi Múzeum tudományos folyóirat lapjain. Szerzője, József Dezső 105 éve született a Fehér-Nyikó mente Firtosváralja falujában — s aki az első világháború után Gyulán letelepedve mint pedagógus, művészetszervező és festő jelentős szerepet játszott a város életében. A tanulmány a falusi gyermekek hagyományos jellegű, természetes anyagokból készült játékszereit mutatja be, mely értékes anyagösszeállítás nemcsak a kutatók, hanem a pedagógusok és a gyermekek számára is. 3. A Szórakaténusz a játék kapcsán igyekszik módszertani segítséget nyújtani a pedagógusok és a szülők számára is. A Kardos Mária—Nagy Mari szerzőpáros az óvodai ábrázolás lehetőségeihez ad példát a Játékkészítés és kézművesség óvodásokkal című munkájukban (1985). A szerzők óvodás kísérleti csoportot vezettek a Szórakaténuszban, az iskolás csoportokban már korábban végzett kézműves foglalkozások kipróbálása céljából. Az óvodások eltérő életkori sajátosságaihoz alkalmazkodva, az óvodákban általában nem alkalmazott anyagokkal is játszottak (gyapjú, nyomdafesték, gipsz, gyékény, nád stb.), sokféle technikával megismerkedve. Az óvodás csoportokban alkalmazott 18 technika módszertani leírását tartalmazza e kiadvány, 85
