Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 3. szám - Nagy Mari - Vidák István: „Mindenben az ember lelke muzsikál” (Művészetre nevelés a Játékműhelyben)

MÓDSZEREINK

Mit tanítunk? A kezdeteket. Alapvető, egyszerű dolgokat, amit mindenki könnyen el tud sajátítani. Erre jó példa a falusi gyermek magakészítette játéka. Természetes kéznél levő az anyaguk. Érdemes lehajolni értük a földre. Ilyen egy szép kavics, egy szál fűzfavessző, egy sudaras, acélos nádszál, egy marék sárga föld, egy fürt gyapjú. Ezek közelebb visznek bennünket nagy tanítómesterünkhöz, a természethez.

Mikor és hol történik ez? Éppen idejében. Amikor kínálja magát a természet. Ott, ahol bőven terem. Kirándulás, sétálás közben. A másik megoldás a gyűjtögetés és a javak elvermelése télire. A meleg, szép, tiszta szobában a vele való foglalatoskodás.

Hogyan? Igényesen. Keveset, de azt teljes odafigyeléssel. A teljesség igényével, lassan, átgondoltan. Az ilyen munka mindig meghozza a gyümölcsét. A jó munka mindig teret ad a vidámságnak, a tréfának, a szép beszédnek, a lélek dalának. Mert mindenben az ember lelke muzsikál. Ha jóban vagyok önmagámmal, ha kipihent, kiegyensúlyozott vagyok, így hatok másokra is. Az emberi hangra mindenki megrezdül.

Tanulva. Mindenkitől van mit ellesni, mindannyian mások, sokfélék vagyunk. Erőltetés nélkül, felkínálva a dolgokat, mint az ételt, aki éhes, vegyen belőle.

Fedezd fel, ragadd meg a másik emberben az értéket. Mert mindannyian képesek vagyunk az alkotó munkára. Az embert meg kell terhelni feladatokkal, követelményekkel, de meg is kell teremteni hozzá a feltételeket. Létezik gyermekművészet, vannak csodák, s soha nem tudhatjuk, nem éppen előtte állunk-e?

83