Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 3. szám - Nagy Mari - Vidák István: „Mindenben az ember lelke muzsikál” (Művészetre nevelés a Játékműhelyben)
ÉS MERRE TOVÁBB? A jövő érdekében kritikával kell élnünk jelenünk iránt. Amikor eljut az ember a jövőhöz, gondolkodóba esik. Honnan vegye annak képét, formáját? Nyilvánvaló, hogy egyrészt a múlthoz kell fordulnunk, azt kell újraélesztenünk, másrészt hozzá kell tegyünk valami soha nem voltat, új rendezőelvet, szemléletet. HIT, ANYANYELV, SZÜLŐFÖLD Számos dolog feleslegessé válik ma, és helyébe olyat kell tennünk, ami már a jövőbe mutat. Ez nagy önállóságot, makacsságot követel és ugyanakkor bátorságot. Legfőképpen önmagukban való hitet, bizodalmát, hogy amit teszünk — még ha nem is értik meg, ha nem fogadják el — helyes, megvédhető, de legfőképpen segítség az utánunk jövők életében. Aki önbíráló és fogékony minden jó iránt, anélkül, hogy erőszakos volna, közelebb találhatja magát a haladáshoz, mint az, aki annak zászlóját kisajátította. Paraszti múltunk jeles tartalma egybeesik a mai nevelési kísérletek kulcsszavaival. Átfogó jellegű, közösségi indíttatású, értékekkel bíró, ezredévek csiszolta, alkotóképességet biztosító. Persze, más környező népek rokon népi kultúrája is ezzel bír. így a miénkkel eddig fel nem fogottan és meg nem értetten rokon. Ezen túl azonban a miénk még nemzeti, magyar is és nem polgári értelemben, hanem a jövő értelmében. Mert hangom mögött ott kell halljam azt, akitől hallottam, tanultam, amit teszek. Szükségem van rá, mert őrzője és folytatója vagyok. Nem csak eligazodnom kell az élet rengetegében, de utat is mutamom másoknak. A SZÓRAKATÉNUSZ SZELLEMI ELŐZMÉNYEI A Fiatalok Népművészeti Stúdiójának sikerei és a táncházmozgalom eredményei nyomán, 1978-tól bontakozott ki hazánkban a játékház, játszóházmozgalom, a Népművelési Intézet támogatásával. Fontosságát az egyazon szellemi és kézműves néphagyományaink újbóli összegzésében, összekapcsolásában látjuk. A játszóház — kezdeti sikerei után — három-öt év alatt lendületét vesztette. Mint példa, azonban lassú népszerűsödésnek indult. Irányát tekintve a nagyvárosoktól halad a községek felé, s ez a folyamat ma is tart. A Szórakaténusz két szellemi világáramlat határán jött létre. Ezek egyike a múzeumi gyermekfoglalkozások lassú térhódítása, illetve a játékmúzeumok elszaporodása Európában. A másik az ősművészetek, a naiv művészet, a gyermekművészet, de legfőképpen a népművészet újabb nagy felfedezése a ’70-es években. így kaphatott egyenlő helyet és rangot, egy-egy emeletet a játékműhely és a játékmúzeum. LEHETŐSÉGEI Szerencsés adottságai révén a Szórakaténusz a múzeumi gyermekfoglalkoztatásban országos módszertani központtá válhat. Példája lehet a múzeumi közművelődésnek. Ugyanígy megvannak az adottságai a művelődési házak, központok gyermekjátszóinak, a néphagyományainkhoz kapcsolódó szakköreik, foglalkozásaik segítésében. Mindezt a célt szépen és jól szolgálja külső és belső formája, a szűkre szabott, de szép környezete. A gyermekek cselekvő bevonása a múzeumokban, nemzeti múltjuk és a világtörténelem, kultúra jobb megértésére Észak-Európából, Svédországból indult el. Ott a múzeumok fő feladatuknak az oktatást tekintik. Ilyen szellemben hozzáférhetőbben és otthonosabban rendezik be kiállításaikat és műhelyeiket, mint mi. Nagy gondot fordítanak arra, hogy látogatóik jól érezzék magukat, és hogy huzamosabb időt töltsenek el náluk. 82
