Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 3. szám - Nagy Mari - Vidák István: „Mindenben az ember lelke muzsikál” (Művészetre nevelés a Játékműhelyben)

Nagy Mari—Vidák István „Mindenben az ember lelke muzsikál” Művészetre nevelés a Játékműhelyben A MA JELLEMZŐI Korunk városiasodó, pénz- és technikaközpontú világában sokminden megváltozott a közeli múlthoz képest. Ilyen kérdések is felmerülnek bennünk: van-e szüksége az ember­nek egyéniségéhez igazított környezetre? Kézügyességre? Arra, hogy a kezével tárgyakat hozzon létre? Van-e még értelme a szülőföldhöz való kötődésnek? Úgy válaszolhatunk a kérdésekre, hogy lesz rá szükség, de már nem a régi formában, mértékben, értelemben. A kényszer, a muszáj helyét átveszi a szellemi szükséglet, az önkifejezés vágya, a tudatos választás. A huszadik század nagy áramlásokat indított meg a fizikai és a szellemi javakban. A kényszer eltűntével a bőség zavara, a választás, a tisztánlátás nehézsége következett be. Kettős törekvés él bennünk is. Törekvés az egyetemes érvényű dolgok megtalálására. Olyanokra, melyek azok voltak korábban, azok ma, és azok lesznek a jövőben is. Emellett törekednünk kell a valóság további gazdagítására. Nehéz az eligazodás, ha múltunk gazdagságára, sokrétűségére tekintünk, nem szólva a jelenről. Megtalálható benne a jövőt nézve a korszerű és a korszerűtlen, a rövid időre elővehető és a nagyléptékű, igazán előremutató dolog, a változtatás nélkül felhasználható, meg az éppenséggel teljesen időszerűtlen, hibás, a rossz. 81

Next

/
Thumbnails
Contents