Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 3. szám - Pillich László: Régi és mai tordai hétköznapok. Sóbányák, szőlőhegyek
Az első írásos emléke a középkori Toráénak nem a városra, hanem az „Oronos” folyó partjától nyugatra, a Hugyónak nevezett patak mentén, a Köves táján állott Turda várra vonatkozik. Ez tulajdonképpen a város Aranyos-parti hídfője volt, az egykori római colonia helyén, ahol már 1075-től sóvámot szedtek Géza király adománylevele alapján. Mikud bán Thordavárát, s a környéken lakók java részét is elsodorta aztán a mongol áradat, olyannyira, hogy, ha hinni lehet Rogerius krónikájának, akkor Gyulafehérvártól Frátáig lakatlanná vált a vidék. — Egyszer olvastam, kérem, hogy tán hat faluból, s abból, ami a régi városból megmaradt, abból alakult ki a tatárjárás utáni Torda. Persze, azt már nem tudnám felsorolni, hogy melyek voltak ezek a falvak, tán már az én dédapám életiben sem léteztek azok! Ilyesmiről nemigen beszéltek az öregek, ennél fontosabb volt, hogy milyennek mutatkozik a szőlő, milyen volt a felhozatal vagy a kereslet a piacon . . . A hat falu, melyekről az idős tordai mester hallott, vagy olvasott valamit valamikor, Külked (Kölyköd), Udvarnokteluk, Vizelmentteluk, Sejtér, Zenthfalua (Egyházasfalva) és Szentmiklós voltak. Egyes feltételezések szerint e szálláshelyek, kisebb települések sora további öttel meg is toldható, s az okiratokban előforduló Igruchteluk, Parde, Atolteluk, Peterlaka és Bojtorom is fokozatosan olvadt bele Torda terjedő határába. Fiatalok már nemigen tudnák élővé varázsolni, helyhez komi e neveket. Az ötven-hatvan évesek is a náluk idősebbekhez irányítják azt, aki netán tájékozódni szeretne. — Egyházasfalut, azt azért többen tudják, mert az a város utcája lett, a piacon alul, ahol a kis híd van, úgy mondtuk annak, hogy Lassanhajts-hid, mert olyan rozoga volt, na, annál a hídnál kezdődött, s tartott le az Aranyosig. Állítólag sóbányai vagy sókamarai birtok lehetett, s akkor kapta meg a város, amikor az 1600-as évek közepén a törökkézre került Várad menekültjei ideköltöztek. így mondták legalábbis. A szentmiklósi határ az ott van a Tündér alatt, gyerekkoromban még volt, aki úgy emlegette, a század elején. Van aztán kelet felé a Virágosvölgy, amelyiket a vasút átszeli. Az a rész, az el volt árasztva tavakkal. Ott volt, az alsó résziben a Vízelmenttelek, s vele határos a Péterlaki-tó, tégen úgy is nevezték, hogy Pogántava. Az a rész halászok telephelye lehetett, nagyapám úgy mondta, hogy régen ott dugásztak. Én, ugye, most a nyolcvanat taposom, az azt jelenti kérem, hogy a múlt század vége fele még jól kivehetőek voltak a gátonyok, mert apám látta őket. Lehet ugyan, hogy később is látszottak, de én sohase jártam arra. A szántóm a Szekercésben, a szőlőm pedig a Csillagmálban volt. Úgyhogy én mindig csak abba a részbe jártam ki. . . De azt tudom, hogy a tavakhoz külön út vezetett Ó-Tordából és Új-Tordából. Azt már nem tudhatja ő sem, de oklevelekből kiolvasható, hogy a városi elöljárók között 1612-ben még külön tisztségként szerepelt a provizores stagnorum, tehát az állótavak bírái. * * * Öt, egymással szinte párhuzamos utca fogja közre a főteret, és alkotja a mai gyárváros, a mintegy hatvanezer lakosú Torda belvárosát. A Traian, a Dr. Ion Rafiu, a Sever és a §incai utak, melyek az északi városvégen a kolozsvári országútból ágaznak szét, egészen az Aranyosig követik a jobbról-balról szegélyező dombok irányát, hogy aztán egymáshoz, s az Aranyos hídjához közelítsenek. E részen állott sokáig a régi tordai híresség, a Fedeles- híd, melyet Kövecsi János tervei szerint építettek volt 1804 és 1815 között. Az említett utak mentén hosszan kígyózó, összefüggő házsorok. Mégis gyakran hallani az Ó- és Új-Torda helymegjelölést, nem csupán idősebbek, de fiatalok szájából is. Igaz, a két történelmi megnevezés jó ideje tágan értelmezett városrészt jelez csupán. A határvonal hagyományos helyét a mai tordaiak is ismerik, a különbözőségeket azonban rendre elmosta, eltüntette az idő. — Ó-Tordáról régen azt tartották, hogy műveltebb, urasabb. Ott lakott, ugye, a vármegyei hivatalnokság, a tanárok java része, ott laktak a kereskedők és az orvosok. Új-Tordá- ban doktor még a két háború között is csak egy volt, ha jól emlékszem, egy Sebestyén 58
