Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 3. szám - Sándor Iván: A karnevál harmadik napja - A kilencvenegyes esztendő (12. A jegyzetek elpakolása, holott semminek nincs vége)
Sándor Iván A karnevál harmadik napja A kilencvenegyes esztendő 12. A jegyzetek elpakolása, holott semminek nincs vége \ JL könyvespolc előtt) álldogált; levett egy könyvet, belelapozott, visszahelyezte. A huszadik századi mesterek . . . Milyen bölcsen, elegánsan írnak a tizennegyedik, tizenötödik vagy a tizenhetedik, a tizennyolcadik századról. Várni kellett volna talán mégis ennek a három karneváli esztendőnek a fölrajzolásával; várni kellett volna negyven-ötven, netán kétszáz évet. Csak eltelt volna valahogy addig az ideje, mondjuk kézirat-rakosgatással. Irigyelte Némethet, Cs. Szabót, Szerbet, Halászt a távlatért. Az olyan események, amilyeneket ők egy Leonardo-vászonról, egy reneszánsz templombelső képéről, egy kódexlapról, a Campo del Fiori máglyafüstjét megörökítő leírásból olvastak ki, azt, aki a saját korát írja le, áramütésként érik. „Benne élve” a kolonosi vidék nem szublimált vízió, hanem tüskés, felvérző táj. Persze, a mesterek nagyon is tudták ezt. Cs. Szabónál, Némethnél még a mondatritmus is megváltozik, amikor a jelenükről írnak; Halásznál a nemes, mélyben járó monotóniát másféle, erős feszültségek járják át, Szerb lucidus könnyedségét babitsi súlyosság váltja fel ilyenkor: áramütés alatt keresni a megörökítés formáit. A karnevál harmadik napja utolsó hónapjának december végi lucskos szürkéi között — úgy gondolta — mindenekelőtt olvasói bocsánatát kell kérnie, amiért olyan sokszor hívta útitársul a számára kedves kortársakat, és amiért a változás egy-egy mozzanatára — mint a pergő filmen újra és újra, ám más optikával megörökített látványra — többször is visszatért. Hiába, az éjszakai hajós különösen érzékeny a hozzáérkező jelekre. Ezen a tengeren többen utazunk, gondolta, és tudnunk kell egymásról; tájékoztatnunk kell a másik hajóst az áramlásról, a sziklákról. Időben add le barátom a viharjelzést, próbáld időben jelezni, ha fényt látsz, ha partközeibe kerülsz. És add tovább a visszajelzéseket a harmadiknak, a sokadiknak. Vakutazásod így lehet társasutazás. Tudja csak meg azt utókor, kik és hogyan hajóztak itt külön-külön is hasonló égtáj alatt. (A változó változatlan.) Úgy harminc éve egy napját — kisebb megszakításokkal — hajnaltól késő estig a visegrádi Duna-part egy olyan pontján töltötte, ahonnan élőlény, ház vagy mozgás szinte nem volt látható. Csak a kanyar nyári világa. Akkor gondolt először arra, hogy meg kellene írni, miképpen változik 34
