Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 3. szám - Herceg János: Hármas tükör (elbeszélések)
úgyhogy a hóna alatt látni lehetett az izzadság két sötét félholdját, s csak annyit tudott még mondani: — Nahát, ez igazán borzasztó! A mészáros ennyit se mondott, a fogashoz lépett, fél kézzel félrelökve táncosnőjét a széles csípőjével, meg a kintről betóduló kuglizókat, fejébe nyomta pörge kalapját, s már egy szava se volt a hölgyhöz, akinek pedig jó félórán át kurjantotta az arcába: Sejhaj, Lina!, amíg a táncban taktusra tolatott vele ide meg oda. Most hatalmas testével kinyomokadott az ajtón, mintha sose lett volna itt. Mert tudta, ugye, mi a kötelessége ilyenkor egy tűzoltó csővezetőnek, ha mindjárt nem is gyulladt ki ház valahol, hanem csak egy részeges, lisztes molnár akasztotta fel magát, isten tudja, miért. A borbély sem akart lemaradni a ritka eseményről, pedig ő nem is volt tűzoltó, mégis eltűnt csakhamar ebben a zűrzavarban. A kocsmáros meg csak állt tanácstalanul, karján a kocsonyás tányérok hosszú sorával, míg a felesége eloltotta a lámpát kinn a kuglipályán, s miközben piros papucsa vígan kopogott a söntés mögött, egyszer csak azt mondta: — Egyszer én is fölakasztom magam, tudom, istenem! — Hát most mi bajod? — nézett nagyot a kocsmáros, miközben szép sorjában lerakta a kocsonyás tányérokat. — Semmi! Csak unom az életet, az isten verje meg, ennyi az egész! Zsebkendőt húzott ki blúzának kivágásából, könnyeit törölgette, miközben a kocsmáros maflán hagyta, hogy kisírja magát. A községháza előtti lámpafényben meg látni lehetett a hajóskapitány elhagyott feleségét, ahogy magányosan ment haza a dérharmatos téli fák alatt. Dini Anya egy este egészen furcsa dolgot kérdezett: — Dini, hogy lettél te egyszerre Dinidaj? Téged így csúfolnak, édes kisfiam? Mert rögtön kitaláltam, hogy az csak te lehetsz! — Miért csúfolnának? Minden gyereknek van egy olyan neve, amit játék közben találnak ki a többiek. Van Popáj, van Kirby, van Seki, de ezért nem haragszik senki. Csak Király Jóskának nincs más neve. De ő nem is focizik velünk. És tornaórára se kell járnia, mert szívtágulása van. Szóval ő csak Király Jóska és semmi más. — Jó, azért ne haragudj, édes kisfiam. Semmi kifogásom ellene, hogy téged is elkereszteljenek egymás között a gyerekek, csak egyszerűen én nem értem, hogy lesz egy Diniből egyszerre Dinidaj! — Hogy? Úgy, hogy viszem a labdát, Anya, már kicseleztem Brankót, Jocit, de akkor aztán jön felém a kapus, hogy majd vetődéssel leszedje, mire a jobb szélről is hallom meg a bal szélről is, mert ők tisztán állnak a kapus előtt: „Dini, daj! Dini, daj!” És épp akkor arra megy Varga Feri, tudod, az a szeplős srác, aki eggyel fölöttem jár, vagyis negyedikes, és másnap a suliban egyből rázendíti: Dinidaj! Dinidaj! És azóta az egész iskolában csak Dinidaj vagyok. Hát nem érdekes? Már csak Edit tanárnő, tudod, az a szőke, aki egyszer azt kérdezte tőled: „Doktornő, mivel ápolja az arcát, hogy olyan mint a bársony?” Szóval csak ő 14
