Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 3. szám - Herceg János: Hármas tükör (elbeszélések)
nyitva volt és elkiáltsa magát: Hölgyeim és uraim, hát tessék parancsolni, áll a bál! A zenekar meg rá is zendített a divatos dalra: Lári fári, nem kell várni, frissen jó a csók . . . Dungyerszki Gyókó már jött is érte délcegen, szmokingja tükrén lilán és zölden verődött vissza a csillár fénye, és Érti Hanzi önkéntesi egyenruhában előbb összeütötte sarkát Keleti Arthur előtt, a zombori 23-as gyalogezred parancsnoka ugyanis szintén ott volt az urak között az ő névnapján, csak azután kérte fel Flórát, a legkisebb Alföldy-lányt, aki első bálján világoskék tüllben jelent meg, úgyhogy a mamák feltehették lornyonjukat, hogy szemügyre vegyék a ritka szép jelenséget. — Ideje, hogy a kisasszony is lefeküdjön, hiszen már fél kilenc, ilyenkor már minden öregasszonynak ágyban van a helye! — mondta Maris a levélről egészen megfeledkezve, s miután ágyba nyomta a másik öregasszonyt, visszacsoszogott a konyhába, ahol az ő vacka volt, s mindezt kárörvendő kaján pofával nézte végig az ablakból a Hold, abban a biztos tudatban, hogy minden elmúlik, az élet is, kár lenne sími utána . . . Farsang Abban az időben még divat volt egymáshoz eljárni estelente télidőben, pláne farsangkor, úgyhogy senki sem maradt otthon unottan ásítozni, ha feljött a hold az égre, s az utcáról hallani lehetett a kemény lépteket. Nemcsak magánházakban, mikor még azok is olyan egyformák voltak, mint maga az élet. Mert még nem hozták divatba, hogy idegenbe menjen a munkanélküli és hazajőve emeletes, erkélyes házzal bosszantsa irigy felebarátait, mint mostanában Kukutyinban is. Nemcsak magánházakban, kiskocsmákban is válogatni lehetett, s egészen mindegy volt, kártyázni ül le az ember a többiek közé, vagy kuglizni megy a hosszú eresz alá, s közben forralt bort kortyolgatni, ha sikerült kiverni a királynőt. És a muzsikaszó oda is kihallatszott, hacsak a hölgyek nem parancsolták maguk mellé az embert, pláne ha kicsit kikapós volt a kocsmárosné, s odakinn is egyre többet kopogott a piros papucsának sarka. Mert az asszonyok is ott voltak farsangolni természetesen. Hatgyerekes családanyák éppúgy, mint a fiatal feleségek, akik még szalmaözvegyen se maradtak otthon. A hajóskapitányné például, ha nem fagyott volna be a Duna Galambócnál, úgyhogy a szép fiatalasszonynak itt kellett sóhajtozni az ura után. —' Sejhaj, Lina! — kiáltotta el magát cérnavékony hangján a másfél mázsás mészáros a kocsma közepén, mert akkor éppen az a dal volt divatban, meg foxtrott, mire az asztalosné fényes, fűzöld selyemruhában, s gyönyörűen rengő csípőjével máris ott termett az oldalán, mert véletlenül ő is Lina volt, s a csipás kis öreg cimbalmos úgy belevert a húrokba, hogy még a mestergerenda is megremegett, és a király arcképe gyászkeretben az italmérési engedély fölött, de azzal most nem törődött senki. — Jaj, Józsi! — sóhajtotta a hajós átmenetileg elárvult felesége, amikor a borbély pepita nadrágban és laza hullámokba fésült hajával meghajtotta magát előtte, mivel a dal is olyan volt, hogy viszketett az ember talpa tőle és a mészáros jókedve, úgyhogy nem lehetett eleget repetálni, élőről kellett kezdeni a végkime12
